KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Spiderwick krónikák

Kovács Gellért

The Spiderwick Chronicles – amerikai, 2007. Rendezte: Mark Waters. Írta: David Berenbaum, Ted Elliott és Terry Rossio. Kép: Caleb Deschanel. Zene: James Horner. Szereplők: David Strathairn (Arthur Spiderwick), Sarah Bolger (Mallory Grace), Freddie Highmore (Jared Grace/Simon Grace), Mary-Louise Parker (Helen Grace). Gyártó: Kennedy/Marshall/Nickelodeon. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 96 perc.

 

Az utóbbi években megszaporodott, fantasy-motívumokkal díszített hollywoodi mesefilmek többségének egyik legnagyobb hibája, hogy minden kockájukon érződik egyfajta izzadságos, kínos igyekezet. Annak dacára, hogy az alapanyagként szolgáló könyvek esetenként jóval korábban jelentek meg nyomtatásban, mint J. K. Rowling regénysorozata, a készítők úgy loholnak Harry Potter nyomában, mintha a szemüveges varázslótanonc színre lépése előtt nem léteztek volna mítoszokba kapaszkodó ifjúsági kalandfilmek.

A két legutóbbi próbálkozás, az arcpirítóan ostoba Ébredő sötétség és a jó szándékú, ám feleslegesen bonyolult szövésű Az arany iránytű után most végre olyan adaptáció kerül a filmszínházakba, amely nem szándékozik beállni az egyre elkeseredettebb versenyzők sorába. A Spiderwick krónikák története varázslatos, bár nem túl eredeti: három testvér és édesanyjuk egy ódon, erdőszéli házba költöznek, ahol a gyerekek egy fantasztikus feljegyzésekkel teli könyvre bukkannak. A mágikus lapok titkát pecsét és egy mézfüggő manó őrzi. De nem eléggé!

Az önfeledt mókázás izgalmairól a gondosan felépített menekülős-ijesztgetős jelenetek gondoskodnak, valamint humorban és finoman adagolt erkölcsi tanulságokban sincs hiány. Ami pedig a mesebeli figura-garnitúrát illeti: a digitálisan animált koboldok, tündérek és szörnyetegek olyan szerethetőre sikeredtek, hogy „alakításukat” látva talán még Jim Henson, a bábművészet megboldogult amerikai mestere, a Muppet Show és a Fantasztikus labirintus szülőatyja is elismerően csettintene.

Azért persze ne legyenek kétségeink, jelen darab alkotói is bizonyára számoltak a lehetséges folytatásokkal (lesz miből forgatókönyvet írni, hiszen Tony DiTerlizzi és Hony Black tíz, gyönyörűen illusztrált kötetet jelentetett meg eddig), azonban a Mark Waters rendező által irányított csapat tanult az elődök tévedéseiből, és nem felejtette el: egy igényes mozifilm-széria nélkülözhetetlen alapkövetelménye a jól sikerült első rész.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9361