KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

3D revolúció

Térhatású animáció

Kalandra fel

Varró Attila

A fantasztikus animáció meghódította a harmadik dimenziót.

 

A térhatású filmek történetük során minden időszakban rátaláltak a maguk domináns műfajára: míg a vörös-zöld hőskorban a kalandfilmek (főként a western) biztosították vászonról kiugró tárgyaikkal a legintenzívebb térélményt, a hetvenes évek nyitányán ugyanezt a funkciót a sexploitation-filmek ingerlő idomai látták el, a nyolcvanas évek derekán pedig a horror vérszomjas rémei. A 2004-es Polar expressz narratív nagyjátékfilmjével beköszöntő digitális 3D-éra azonban nem csupán kedvenc zsánert választott magának a gyermekmese (Rémrom, Volt, Coraline), a fantasy (Beowulf, Utazás a Föld középpontja felé, Avatar) és a science-fiction (A Robinson-család titka, Szörnyek az űrlények ellen, Harc a Terráért) fantasztikus édeshármasában, de mozifilmjei bő kétharmadánál az animációra voksolt a korábban szinte egyeduralkodó élőszereplős leképezés helyett. Soha ilyen erős törekvés nem nyilvánult meg az eszképizmusra, mint a mind tökéletesebb térhatást biztosító digitális sztereoszkópia elmúlt öt esztendejében – mintha a nézők egyre intenzívebb érzékszervi azonosulása csak a fantasztikum sosemvolt tereiben érvényesülhetne a leghatékonyabban. A rajzolt világokba tett mesés kalandtúrák színterei egyfajta paradoxonként a három dimenzió látványhatásán keresztül válnak hiteles, létező terekké: poros vadnyugati városkák helyett mágusképzők, földönkívüli űrhajók, kísértetházak falai közt barangolunk, kinyújtott kezünk kebelcsodák híján sosemvolt sárkányokba, társalgó kisállatokba vagy akár fasírtesőbe markol.

A térhatás legfrissebb technikai trendjét jelentő Real D felbukkanása gyakorlatilag egybeesik az animációs fantasztikum térhódításával, zászlóshajója nem kisebb hollywoodi monstrum, mint a Disney animációs stúdiója lett, közös debütálásuk, a 2005-ös Csodacsibe óta. Idén a Pixar első háromdimenziós rajzfilmje, a Fel! immár a 11. egészestés produkció a sorban, amelyek harmada a Disney égisze alatt készült (Csodacsibe, Robinson-család, Volt): ez idő alatt a Real D piacvezetővé vált (felülkerekedve a speciális filmszínházhoz kötött IMAX-on), újításai nem csupán kényelmesebb és tökéletesebb vizuális élményt kínálnak a nagyközönségnek, de a produkciók filmnyelvi eszköztárát is befolyásolják, sőt magukat a meséket is átrajzolják. A Real D lényegét jelentő körkörös polarizáció alkalmazása (amely elválasztja egymástól a két szembe érkező képeket) hasonszőrű elődjéhez, a lineáris polarizációhoz képest elsősorban a mozgásélmény tekintetében számít fejlettebbnek. Míg a hagyományos kétszín-szűrős (anaglyph) eljárás leginkább az optikai tengellyel párhuzamos, azaz a kép belsejébe/belsejéből vezető mozgások esetén adott erőteljes mélységillúziót, a lineáris polárszűrő már a vízszintes (kamera)mozgások terén is meggyőző eredményt mutatott fel, a Real D körívben polarizált szemüvegeiben pedig a nézőnek a függőleges mozgásoknál sem kell a szellemképek megjelenésétől, netán a szem túlzott megterhelése folytán fellépő fejgörcsöktől tartania. Az új rendszer révén a tér immár mindhárom kiterjedésében bejárható (bár a gyorsabb, merészebb vízszintes mozgások még gondot jelenthetnek), mind a felvevőgép, mind pedig a néző tekintete számára – így nem csoda, hogy a Real D rendszerében készült filmek leggyakoribb helyszíne a levegő, központi motívuma pedig a repülés lesz.

A közelmúltban készült digitális 3D-rajzfilmek részben, de inkább egészben ég és föld között játszódnak (néhol még a főszereplő életterek is vertikálisan tagolódnak, mint a Terra bolygó lebegő lakóinak oszlopmetropolisza vagy a Szörnyek az űrlények ellen San Franciscója esetében); hőseinek motivációi, célkitűzései jobbára függőleges irányba mutatnak. Ezekben a mesékben az égbolt hol a konfliktus, a rendet megbontó veszély forrása (legyen szó a lehullott égdarabkáról a röghöz kötött Csodacsibe történetében, a felhőkből zuhogó készételekről a Derült égből fasírtban, valamint a tucatnyi alkotás legnépszerűbb történetsémáját jelentő űrbéli invázióról, lásd a Szörnyek az űrlények ellen vagy a Csata a Terráért példáját), hol a főhősöknek felkínált lehetőség a Várva Várt Nagy Kalandra (az ifjú Robinson nyílegyenes égbeszállással ugrik előre saját jövőjébe, a Légy a Holdon serdülő rovarhősei magán az Apolló 11-en repülhetnek a Holdra saját kis lépésükért, a Jégkorszak 3 ősemlős-csapata a föld mélyéről próbál visszajutni a felszíni jégmezőkre). Az idei Fel! bájos és fordulatos kalandmeséje egyfajta összefoglaló kisenciklopédiája a függőleges tematikáknak, miként már címe is jelzi: idős, mogorva főhőse egy gyermekkori felfedezőálom, a Paradicsom-zuhatag keresésére indul léggömbökkel mobilizált otthonában, hogy aztán az eldugott dél-amerikai fennsíkon találkozhasson hajdani példaképével, majd egy lenyűgöző légicsata során megküzdjön vele egy repülésképtelen ősmadár megóvása érdekében. A Real D animációk önreflektív tanúbizonysága szerint a boldogság eléréséhez függőleges út vezet, felülemelkedve saját (technikai) korlátainkon elérhető a teljes mozgásszabadság vágyálma: míg a Polár expresszek és Kísértetkastélyok hullámvasútjai még kötött pályán vezettek el a happy endig, az új korszak első sikertörténetei a végtelen térhez énekelt himnuszok.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 07-07. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9877