KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Astro Boy

Teszár Dávid

Astro Boy – hongkongi-amerikai-japán, 2009. Rendezte: David Bowers. Írta: Osamu Tezuka. Kép: Pepe Valencia. Zene: John Ottman. Gyártó: Endgame / Imagi Animation Studios / Tezuka. Forgalmazó: Palace Pictures. Szinkronizált. 90 perc.

A manga atyaúristenének becézett Osamu Tezuka alkotói pályája során több mint ezer képregénykaraktert hagyott az utókorra: a karrierindítóAstro Boy robotfiúcskája egyfajta Pinokkióba oltott Superman, akit Dr. Tenma balesetben elhunyt gyermeke képmására teremtett. Kalandjaiból Japánban elsőként készült rendszeresen sugárzott, harminc perces anime-tévésorozat (1963), de pionírszerepe még ezen is túlmutat, hiszen a japán rajzfilmszériák közül ezt forgalmazták először a tengerentúlon. A jóságos igazságosztó figurájának további generációkkal történő megismertetéséről egészen mostanáig a durván húszévente elkészülő, hazai televíziós rajzfilmsorozatok gondoskodtak (1980-81, 2003-04), a CGI-vérfrissítést David Bowers (Elvitte a víz) és a hongkongi illetőségű Imagi animációs stúdió vállalta magára.

Míg az 1963-as verzióban a növekedésre képtelen robotteste miatt adja el pótfiát az atya, 1980-ban pedig egy éttermi galiba is elegendő a kitagadáshoz, jelen munka már úgy tekint el a sorfordító esemény megokolásától, mint a forgatókönyvet jegyző Timothy Harris a formális logikától. A súlyos következetlenségeket mutatós akciójelenetekkel ellensúlyozó Astro Boy disztópikus jövőjében azt a kék színű, pozitív hatású energiagömböt akarja megszerezni a militarista Stone elnök, amellyel éppenséggel a címszereplő üzemel (nem is beszélve a további bonyodalmakat okozó gonosz piros energiagömbről). Bowers elhagyja az emberi elbánásra áhítozó robot-kisebbség problematikáját (a főhős itt már tökéletes másolat, a földlakók embernek nézik), helyette kapunk olcsó Bush-paródiát az újraválasztását hangsúlyozó, háborúmániás elnök képében, illetve kortárs amerikai animációs filmeket idéző, komikus epizódokat (Wall-E, Szuper haver, Robotok) – legyen bármilyen hűtlen Tezukához az új Astro Boy, az egészen bizonyos, hogy az eredetinél kissé idősebbre fazonírozott címszereplőjével azonos, kiskamasz korosztály pompásan fog szórakozni ezen a mozgalmas zagyvaságon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10009