KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Derült égből szerelem

Szabó Noémi

Love Happens­ – amerikai-kanadai, 2009. Rendezte: Brandon Camp. Írta: Brandon Camp és Mike Thompson. Kép: Eric Alan Edwards. Zene: Christopher Young. Szereplők: Jennifer Aniston (Eloise), Aaron Eckhart (Burke Ryan), Judy Greer (Marty), Martin Sheen (Burke apósa), John Carroll Lynch (Walter). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 109 perc.

A Derült égből szerelem egy megözvegyült férfi (Aaron Eckhart) története, aki önsegítő sikerkönyvet ír szeretteink elvesztése felett érzett fájdalmunk feldolgozásáról, miközben saját maga a legkevésbé sem tud továbblépni felesége halála után; ekkor azonban a nagybetűs szerelem a férfiakban csalódott virágáruslány iránt (Jennifer Aniston) kizökkenti mindennapjait.

Brandon Camp első saját rendezésű filmjében megpróbált a romantikus komédia jólismert fordulatait felhasználva mélységesen tanulságos történetet alkotni, aminek két szomorú következménye lett: egyrészt, a rendkívüli üzenet miatt elhanyagolta a szerelmi szál ábrázolását; másrészt kínos alapossággal rágja a néző szájába az őszintétlen, és főleg sablonos életvezetési tanácsot (az élet megy tovább). Nem elég tehát, hogy a komolykodó vígjáték minden olcsósága kiütközik a filmen, még a műfaj vállalását sem képes teljesíteni, mert nem tud életet lehelni a szereplőkbe és a helyzetekbe; a szerelmi szál körülbelül olyan érzést kelt, mintha azt néznénk, ahogyan az Aaron Eckhart kartonfigura egy Jennifer Aniston-arcú próbababával randizik a Forgatókönyvírás kezdőknek című könyv romantikus komédia fejezetében, és akkor az elnagyolt mellékszereplőkről még nem is beszéltünk (Martin Sheen lehetne kivétel a gyászoló após szerepében, de a film végére azért őt is sikerül közhelyessé tenni). A végeredmény plasztik bölcsesség fantáziátlan csomagolópapírban – meglehetősen kiábrándító darab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10021