KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Továbbállók

Tüske Zsuzsanna

Away we go­ – brit, 2009. Rendezte: Sam Mendes. Írta: Dave Eggers és Vendela Vida. Kép: Ellen Kuras. Zene: Alex Murdoch. Szereplők: John Krasinski (Burt Farlander), Maya Rudolph (Verona De Tessant), Carmen Ejogo (Grace De Tessant), Catherine O'Hara (Gloria Farlander), Jeff Daniels (Jerry Farlander). Gyártó: Big Beach / ESP / Neal Street. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

A szabadság útjai kitörési kísérletükben elbukott hőseinek szívbemarkoló küzdelme után Sam Mendes legfrissebb alkotásának középpontjába is egy fiatal párt állított, akiket – Wheelerékkel azonos módon – az elvágyódás vezérel, ám az otthonkeresés motívumának útitársa ezúttal a vígjátéki forma, így a gyomorszorító veszekedések helyét derűs, szelíd cívódások, a tragédiáét a csendes melankólia veszi át.

Hat hónappal a hirtelen terhesség híréből való ocsúdásuk után Burt és Verona nagy vállalkozásba fognak: útrakalnek, hogy megtalálják a legmegfelelőbb otthont születendő gyermekük számára. Az első állomást Burt Coloradóban élő szülei jelentik, de hamar kiderül, hogy nemigen számíthatnak a hóbortos pár segítségére, így kénytelenek továbbállni. Utazásuk során, amely Phoenixtől Miamiig (és még tovább) vezet, nem csak potenciális életterekkel, de barátaik és rokonaik révén olyan defektes családképekkel is szembesülnek, mint a kislánya nevelésével magára hagyott apáé, egy new age-agymosott szülőpárosé, vagy egy tragikomikus négyesfogaté, amelyben a gyerekeket bohócként kezelik. Tapasztalataik nyomán a fiatal pár családalapítással kapcsolatos bizonytalansága csak tovább nő: el kell dönteniük, hogy a látottakat elrettentő példaként kezelik, vagy inkább erőt merítenek belőlük.

Hiába tekinthető A szabadság útjainál kisebb formátumú alkotásnak a Továbbállók, Mendes a húzónevek mellőzésével és a műfajváltással talán még nagyobbat vállalt, mint előző alkalommal. A végeredmény dicsőségében persze ismét osztozni kell, de bőven jut belőle mindenkinek: ez a fanyar, néhol bizarr humorral, finom bájjal, helyenként visszafogott drámával árnyalt road movie Dave Eggers és Vendela Vida számára tökéletes antrét jelenthet a hollywoodi forgatókönyvírók Kánaánjába, Mendesnek pedig azoknak a győzteseknek a nyugalmát biztosítja, akik műfajokat áthidalva képesek azonos érzékenységgel beszélni ugyanarról a témáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10029