KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Burrowers – A felszín alatt

Benke Attila

The Burrowers – amerikai, 2008. Rendezte: J.T. Petty. Szereplők: Clancy Brown, William Parcher, David Busse. Forgalmazó: Budapest Film. 124 perc.

A műfajkeverés manapság nemhogy bevett szokás, de egyenesen kötelező. A tömegfilmes recept szerint minél több zsánerből álló és bizarrabb az elegy, annál több néző fogja fogyasztani. A (re)mixelés főleg olyan kihalófélben lévő műfajok esetében kritikus vállalkozás, mint például a musical vagy a western. A hetvenes évek végétől a Vadnyugat mitológiája különféle stratégiákkal próbálja túlélni a látványzsánerek uralmát, s gyakran bizonyos kompromisszumokat kötve a legképtelenebb frigyekre lép azokkal. Van, hogy csupán az alapsémákat adaptálják, mint a Mad Max 2 vagy a John Carpenter-féle Vámpírok esetében. Azonban sokszor a westernkörnyezet marad meg, míg a cselekmény szintjén egy másik műfaj sablonjai működnek. Az 1977-es Fehér bölény a Cápa hullámait meglovagló horror Vad Bill Hickokkal, míg a kortárs Farkaséhségben kék katonák veszik fel a harcot az emberevő vámpírszerű lényekkel.

A Burrowers ez utóbbi taktikát követve csatlakozik a horrorwesternek táborához. Elődjei nyomdokában haladva e film is olyan, akár egy koktél: összetevői unalomig ismertek, ám a keverék mégis különleges ízharmóniát kínál. Az alapszituációt a Tremorsból emelték át az alkotók: föld alatti ocsmányságok pusztítják a Vadnyugat „jóembereit” és indiánjait egyaránt. Egy klisés karakterekből álló csapat (szokásos öreg róka, rasszista tábornok, bús-bölcs színesbőrű stb.) természetesen indiántámadás gyanújával ered a történet elején elrabolt család nyomába. A fájdalmasan egydimenziós karakterekkel dolgozó Burrowerst azonban mégis megmenti finoman adagolt, lassan kibomló cselekménye. Mintegy a játékidő utolsó negyedéig bizonytalan a támadók kiléte, s a film többnyire éjszaka játszódik, rendkívül nyomasztó és feszült atmoszférát teremtve ezáltal. A western mindehhez csupán egzotikus koktélcseresznye, hogy még kívánatosabb legyen a borzongató mix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10733