KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szűz vonalban

Kolozsi László

Somewhere Tonight – amerikai, 2011. Rendezte és írta. Michael Di Jiacomo. Kép: Thomas Kist. Zene: Giulio Carmassi. Szereplők: John Turturro (Leroy), Max Casella (Fred), Elizabeth Marvel (Martha), Katherine Borowitz (Patti). Gyártó: Column Film / Ironworks Productions. Forgalmazó: CineReal. Feliratos. 85 perc.

Nyomorultak vagyunk – suttogja bele Wooly a telefonba, és a hölgy, Patti, aki már órák óta hallgatja őt, tiltakozik. Nem vagyunk azok. Patti agorafóbiás, ki tudja, mióta nem hagyta el a lakását. Az ablakait újságpapírral fedte le, az egyik papírt céklába mártotta, ha azon átsüt a nap, minden vörös színben ragyog a szobában. Minden nap meglátogatja egy madár. Az ablakába ül és csicsereg. De ahogy a madarat nem látta még, nem látta a szomszédját sem, azt a fiatal nőt, aki férfiakkal tér haza olykor éjjel, és az ágyat nyikorogtatja, vagy hegedül. A zárkózott Wooly gyűlöli a tányérokat, egy szomorú szemű basset-hounddal él együtt. Unalmas életének egyetlen tanúja van, a főbérlő, az idős Pecorino asszonyság, aki a fűtőtesten keresztül hallja, mivel üti el az idejét szegény, rettenetesen magányos Wooly. Valóban: nehéz megmondani ki a nyomorultabb. Patti vagy Wooly. Patti egy telefonos társkeresőnél találta meg a férfi számát, mindig csak ő telefonál, a számát sem akarja megadni.

Az 1998-as Animals with the Toolkeeper romantikus fantáziajátékával induló Michael Di Jiacomo második filmje nagyon csöndes, tulajdonképpen kétszemélyes kamara-melodráma. Amiben csak díszlet-elem minden más szereplő a két telefonon értekező, egyre jobban egymásba gabalyodó páron kívül. A Félszeműben az idős Matti Rosst alakító Elisabeth Marvel és John Turturro érzékeny játékának köszönhető – oly jól érzik a másik rezdüléseit, állapotát, mintha valóban ők lennének a másik megváltói –, hogy a film nem süllyed méla unalomba az első tíz percben. A megváltás kissé gellert kap. A fanyar befejezés mintha azt sugallná, vannak csodák ugyan, de azok nem úgy és nem akkor jönnek el, amikor és ahogy elvárjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10934