KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission Impossible: Fantom protokoll

Nevelős Zoltán

Mission Impossible : Ghost Protocoll – amerikai, 2011. Rendezte: Brad Bird. Írta: Josh Applebaum és Andre Nemec. Kép: Robert Elswit. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Tom Cruise (Hunt), Jeremy Renner (Brandt), Michael Nykvist (Hendricks), Paula Patton (Jane). Gyártó: FilmWorks / Bad Robot / Stillking Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 133 perc.

Nyugati pályaudvarunk digitálisan enyhén módosított képe dobogtatja meg szívünket a tempót azonnal csúcsra pörgető nyitó akciójelenetben. A budapesti felütés után Moszkvában folytatódik a negyedik „lehetetlen” küldetés börtönből szöktetéssel, majd behatolással a Kremlbe – mesteri álcákkal és hi-tech bűvészkedéssel, a sorozat receptje szerint. A csavar ott jön, amikor egy megszállott svéd politikai háttérfigurának sikerül újraindítani a hidegháborús ellentétet Oroszország és az Egyesült Államok között úgy, hogy a felelősnek az M:I csoportot állítják be, aminek feloszlatás a vége – legalábbis névleg. Így Ethan Hunt és új csapata – az egyetlen régi tag a haramdik részben csatlakozott Benji – a megszokott mindenható technikai támogatás nélkül, csak a maguk korlátozott eszköztárára és találékonyságára számíthatnak, miközben meg kell akadályozniuk egy atomháború kitörését.

A kulcstrükkök továbbra is a személycserék – bár a maszkos megoldás ezúttal kiesik –, illetve az akrobatikus mutatványok, amelyek közt a legemlékezetesebb, amikor Hunt a 130. emelet táján mászik egyet a világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa külsején. Az animáció világából (Hihetetlen család; L’ecsó) Oscar-díjakkal érkező Brad Bird első élőszereplős filmjében a feszültséget elsősorban a másodpercekkel való versenyfutásra alapozza, amely olykor két-három párhuzamos akciósorban történik. A rendező a film egyes jeleneteit IMAX 2D technológiával rögzítette (összesen mintegy 30 percet), ami ma már az alternatíva méltánylandó felmutatásának számít az elcsépelt 3D mellett. Ha valamit Bird magával hozott az animációból, az a kergetőzős jelenetek virtuozitása és látványossága, legyen szó üldözésről egy sivatagi városra lecsapó homokviharban, vagy csetepatéról egy automata toronygarázsban. A szereposztás terén a csapathoz csatlakozó Jeremy Renner egyértelmű nyereség, az antagonista szerepében azonban Michael Nykvist bármilyen jó színész is, csak egy megrajzolatlan főgonoszt próbálkozhat jellemvonásokkal megtölteni, ami súlyos hiányérzetet okoz, különösen Philip Seymour Hoffman káprázatos főgonosz-alakítása után, ami a harmadik epizód egyik legfőbb szenzációja volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10943