KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Daliás idők

Varga Zoltán

Magyar, 1984. Rendezte: Gémes József. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 80 perc.

Az 1980-as évek első éveiben a Pannónia Filmstúdió a közkedvelt sorozatok epizódjaiból összefűzött nagyfilmek mellett a merész kísérletezések, a formai útkeresés iránt is nyitottnak bizonyult az egészestés animációk terén. Kovásznai György trendindító, minden szabályra fittyet hányó 1979-es Habfürdője után következett Jankovics Marcell látomásos remekműve, a Fehérlófia, majd pedig Nepp József groteszk humort piedesztálra emelő rajzfilmje, a Hófehér is megszületett.

Ebbe a sorba illik Gémes József Daliás időkje is, Arany János Toldi-trilógiájának szabad adaptációja, amely nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is egyedülálló, jelentős külföldi díjakkal elismert mű: mintegy három évtizedig az egyetlen egészestés festmény-animációként hivatkozhattak rá, amely a képzőművészethez legközelebb álló animáció-típust megkísérli a történetmeséléssel összeegyeztetni. A festmény-animáció iránti elkötelezettség és az egészestés film rendezésének tapasztalata vezetett a Daliás időkhöz: a Pannónia első külföldi nagyjátékfilmes megbízatásának magyar társalkotójaként a Hugó, a víziló felett bábáskodott a direktor, egyedi rövidfilmjei pedig – nemzetközileg is feltűnést keltett, kiváló darabok – a festmény-animáció és a fekete humorra fogékony, szimbolikus fogalmazásmód összekapcsolásáról tanúskodtak. A fanyar művészet-kritikaként és világvége-vízióként egyaránt felfogható Koncertissimo, a harmónia megtörésének ironikus meséjét tálaló Díszlépés, vagy a halottsiratás társadalmi rítusát fonákjáról láttató Temetés persze nem humorával előlegezi a Daliás időket, sokkal inkább a tömegjelenetek favorizálásával, a mozgásba hozott tömeggel. Vágtató lovagok, nagyszabású csatajelenetek szekvenciái szegélyezik a Daliás időket, melynek a XIX. század végi festészet táblaképeit idéző vizualitása ugyan nem mindig találja meg a mozgó és a statikus elemek kényes egyensúlyát, miként az elnagyolt és a részletgazdag ábrázolásmód váltogatása sem feltétlenül előnyös – a látványalkotás összességében mégis lehengerelheti a nézőt. Noha a főhős hangkommentárja kíséri a képeket, az eredeti változat még rendhagyóbb lett volna: csak zenekíséretet terveztek hozzá – a Műsorpolitikai Bizottság azonban kizárólag szöveggel „emészthetőbbé téve” hagyta jóvá a filmet.

Extrák: Gémes József animációs rövidfilmjei (Koncertissimo; Díszlépés; Temetés), továbbá egy interjúfilm a rendezővel (Mestersége: festő, animátor).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11671