KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szívzűr

Gelencsér Gábor

Magyar, 1981. Rendezte: Böszörményi Géza. Szereplők: Máté Gábor, Udvaros Dorottya, Jiří Menzel, Básti Juli, Pogány Judit. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.

Régi korok filmjeinek dvd-kiadása jó alkalmat nyújthat arra, hogy lemérjük, mi marad eleven az egykori élményből, s mi az, aminek inkább csak kortörténeti értéke van. Különösen igaz ez a kánonon kívül eső, kevéssé klasszicizálódott filmek esetében, illetve a filmtörténet köztes homályzónájában születő alkotásoknál. Böszörményi Géza harmadik játékfilmrendezése, a Szívzűr ebbe a körbe tartozik. A forgatókönyvíróként jegyzett, Gyarmathy Lívia által rendezett Ismeri a Szandi mandit? (1969) a groteszk látásmód modernista stílusú megfogalmazásával filmtörténetet írt; első önálló rendezése, a Madárkák (1971) groteszk líráját nem szárnyalták túl a későbbi filmek. Az alkotópáros közös munkája, a Recsk 1950−53 (1988) a múltfeltáró dokumentumfilmek egyik legbátrabb és legmegrázóbb darabja lett. Az 1981-ben készült Szívzűr egy átmeneti korszak jellegzetesen átmeneti munkája: a dokumentarizmus már túllépett a Budapesti Iskola zenitjén, de még nem érkezett el a történelmi dokumentumfilmek ideje; a szerzői stílus radikális formát öltött, miközben egyre nagyobb teret követelt a jól szabott akadémizmus.

A helyzet- és jellemkomikumra épülő vígjáték műfaját átitatja az alkotó szerzői látásmódja; a társadalmi szatíra rendszerkritikája helyett inkább a groteszk figurákra figyelünk; a poénra kifutatott anekdotikus történetben fontos szerepet játszanak az eseményeket meg-megállító életképek. A film bemutatójának emberöltőnyi távlata pedig még nem olyan távoli, hogy ne volna ismerős a kicsinyke falu hétköznapi világa – de ez már nem feltétlenül a filmen múlik.

Azon is, persze, s itt érhetők tetten a Szívzűr maradandó értékei. A falusi körorvos küzdelme a kisszerűséggel mérhetetlenül szomorú és felemelő. Szomorú, mert a korrupt, kiábrándító falusi (meg fővárosi) élet őt is menthetetlenül bedarálja. És felemelő, mert ideig-óráig munkál benne − ahogy a környezetében is − a változtatni akarás vágya, a remény egy jobb életben. S ennek az eleve kudarcra ítélt küzdelemnek, ezeknek az esendő hősöknek – ahogy Fazekas Eszter és Moldován Márton negyedórás portréfilmjének címe nevezi a Böszörményi-oeuvre szereplőit − vannak emlékezetes pillanatai. A késő Kádár-kor tipikus alakjainak és társadalmi mechanizmusainak karikaturisztikus bemutatása helyett ezek az időtlenné emelt groteszk epizódok a film valóban maradandó értékei. Trabant – dallamkürttel; csöpögő orrú páciensek és egy olvadó hóember képi ríme; a kerékpárján hegedülő muzsikus, aki csak addig hagyja abba a zenélést, amíg a kanyarban akkurátusan indexel. S ebbe a körbe tartozik a film metaforikus főhőse Jiří Menzel alakításában. Ő a tetőről kíséri figyelemmel a gyarló eseményeket, s noha leginkább lezuhan, és a lábát töri, ám egyetlen egyszer repülni is képes… Holttestét érthetetlen módon a házától jókora távolságban találják meg. A film ezt a rövid repülési szakaszt célozza meg – saját zuhanásának melankolikus belátásával.

Extra: Esendő hősök (MaNDA, 2014, 16’)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11739