KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tini nindzsa teknőcök

Varró Attila

Teenage Mutant Ninja Turtles – amerikai, 2014. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Josh AppleBaum és André Nemec. Kép: Lula Carvalho. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Megan Fox (April), William Fichtner (Sachs), Will Arnett (Vernon), Whoopi Goldberg (Bernadette). Gyártó: Paramount Pictures / Nickelodeon Movies. Forgalmazó: UIP-Duna Film Szinkronizált. 101 perc.

 

Bő negyed százada, a posztmodern tömegfilm és a képregény-adaptációk termékeny párkapcsolatának hőskorában még senkit sem zavart, ha bumfordi bábfigurák játszottak szuperhősöket; a maszkos igazságosztóknak nem kellett kisebb planetáris katasztrófa, hogy kikeljenek az ágyból; nő pedig legfeljebb akkor juthatott főhős-szerephez, ha minimum egy antopomorf állatpartnerrel osztozott rajta, csillagközi kacsától mutáns óriáskenguruig. Ennek a boldog őskáosznak emblematikus szülöttei a tini mutáns nindzsateknősök: már csapatnevük is maga volt a színpompás trash-gyönyör és alkotógárdájuk röpke tíz népszerű képregény-év, egy kultikus televíziós rajzfilmsorozat és egy szerethetően idióta Golden Harvest mozitrilógia erejéig mindent ki is aknázott bizarr koncepciójukból. Eszement koruknak efemer bálványai voltak, röpke filmkarrierjüket még egy ezredfordulós komputer-animációs kísérlet sem tudta feltámasztani – mígnem a szellemzsarukkal és galaktikus őrzőkkel újjáéledő kikacsintós/komikus retró-hullám idén őket is kiöntötte a szennycsatornákból.

A Michael Bay égisze alatt elkészült reboot hosszas hercehurcák után végül maradt a régi alapképletnél: April, a férfinemre érzéketlen riporterlány négy pizzarajongó, génmutáns harciteknőc oldalán megmenti New Yorkot a gonosz Zúzó rémuralmától, amit árulkodó módon ezúttal a Sachs (ejtsd: szex) Industry képvisel. A mókás párbeszédek és önreflektív poénparádék azonban kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy ellensúlyozzák mindazon károkat, amiket a technoteknősök poszt-gollam fiziogniómiája és a harci jelenetek CGI-megalomániája okoz az egész alapkoncepciónak – mintha csak a Faster Pussycat, Kill, Kill! színes pornó-remake-jét néznénk, áramvonalas Vogue-modellekkel a főszerepben. Liebesman munkája unalomig száraz tésztája mindannak, amiből manapság egy megapic-et gyúrnak: 45 perces akciófinálé, megbízható önismétlés és Megan Fox fenékpanorámája – csak éppen az a sajtszag hiányzik nagyon feltétjéből, meg a bájos sületlenség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11768