KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Már megint lakótársat keresünk

Csiger Ádám

Casse-tête chinois – francia, 2013. Rendezte és írta: Cédric Klapisch. Kép: Natasha Braier. Zene: Christophe Minck. Szereplők: Romain Duris (Xavier), Audrey Tautou (Martine), Cécile de France (Isabelle), Kelly Reilly (Wendy), Sandrine Holt (Ju). Gyártó: Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 117 perc.

A Lakótársat keresünk (2002) nem volt több a Jóbarátok és a Dawson és a haverok európai moziverziójánál, viszont ugyancsak intelligens és fiatalos, sőt akadémikus posztmodern stílusának köszönhetően nem is maradt el sokban azoktól. Folytatásáról ugyanez már nem mondható el: az első rész több karakterét elhanyagoló, a főhősre fókuszáló Még mindig lakótársat keresünk (2005) sequel helyett silány spin-off módjára hat. A Már megint lakótársat keresünk viszont ugyanúgy értelmezhető apológiaként, nagy visszatérésként, mint az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. Ezúttal nem a szereplőgárda multikulturális, hanem a helyszín: a francia Xavier Barcelona és Moszkva után immár New York felfedezésére indul.

Cédric Klapisch filmje nosztalgiát nyújt a nyitó darab kedvelőinek, de az előző két opus ismerete nélkül is teljes értékű moziélmény, azok összevont remake-jének is beillik. Az író főhős a direktor szerzői alteregójává, szócsövévé vált a részek múlásával, de úgy tűnik, nem csak szappanoperában és tévés sitcomban lehet elhagyni a jellemfejlődést és némi idő elteltével újra felhasználni ugyanazokat a fordulatokat: Xavier ismét nagy hazafutással akadályozza meg, hogy továbbra is kikapós, éppen félrelépő lakótársa lebukjon. Az alkotói válságról szóló második rész az évadok során egyre inkább kifulladó sorozatok kényszeredett epizódjaira hajaz, a harmadik viszont a Jóbarátok és a Dawson nagyszabású, érett fináléira hasonlít. Nem is szimpla újabb folytatás, hanem trilógia záró fejezete, követi a Sikoly 3 alkalmával felvázolt szabályokat: a „visszatérés a kiindulóponthoz” tételnek felel meg többek közt az, amikor a hős újraegyesül apjával (ahogy Indy és Luke). Ez a posztmodern filmírás netovábbja: az olajozottan működő dramaturgia egyszerre ötvözet sorozat és mozis sequel, valamint (tele)regény és sitcom között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11909