KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Victoria

Ruprech Dániel

Victoria – német, 2015. Rendezte és írta: Sebastian Schipper. Kép: Sturla Brandth Grovlen. Zene: Nils Frahm. Szereplők: Laia Costa (Victoria), Frederick Lau (Sonne), Franz Rogowski (Boxer), Burak Yigit (Blinker). Gyártó: MonkeyBoy / Radical Media / Deutschfilm. Forgalmazó: Vertigo Film Kft. Feliratos. 140 perc.

Victoria fiatal spanyol nő. Három hónapja jött Berlinbe, németül nem tud, egy kávézóban dolgozik. Amikor találkozunk vele, egy klubban táncol egyedül. Hajnali négy körül járhat, órákon belül nyitnia kell a kávézót. Még iszik egy rövidet, megpróbál beszélgetést kezdeményezni a pultossal, nem igazán sikerül. Victoria sűrítménye mindazoknak, akik Berlin utcáin egyre nagyobb számban lófrálnak: emigráns művészháttérrel, most itt él ebben a világvárosban, valószínűleg az egyetlenben, ahol az ország nyelvének ismerete sem szükséges, ahol munkát leginkább csak a pultozással vagy egy call centernél lehet találni, kevés pénzért. Magányos, barátok nélkül, céltalanul él, ki tudja meddig. De Berlinben, ahol mégis minden könnyű és szabad, ahol nem aggódik senki amiatt, hogy egy átbulizott éjszaka után miként húzza le a műszakját. És amíg a város fenn tudja tartani a gondtalanság látszatát, addig az élet csak egy techno-zenére lüktető party marad.

Amikor Victoria elindul kifelé, négy fiatal berlinibe botlik, könnyelműen hozzájuk csapódik, sört lopnak, egy tetőről nézik a spontán és laza éjszakát. Alig egy órával később a lány remegő kézzel próbál beindítani egy lopott kocsit, amíg a srácok bankot rabolnak. Felelőtlenségükért meg kell lakolniuk; a naivitásból táplálkozó Berlin-képet erőszakkal zúzza szét a film, olyan lendülettel, amelyet csak a vágásokkal nem tagolt, állandó mozgás érhet el. A képek egyszerre viselik magukon a megkomponált és koreografált szabályozottságot, illetve a dokumentarista nézőpont kíváncsi és figyelmes tekintetét. Így válik precízzé és marad mégis könnyed, ábrázolásmódja ellensúlyozza a cselekmény gyengébb pillanatait, sutább fordulatait, esetlenségeit, melyek még – Frederick Lau játékával kiegészülve – némi bájt is nyernek. Sebastian Schipper moziját a német sajtó hosszan tartó ovációval ünnepelte. Talán túlzásba estek, az azonban vitathatatlan, hogy a Victoria nagy mutatvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12426