KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Főnök

Tüske Zsuzsanna

The Boss – amerikai, 2016. Rendezte: Ben Falcone. Írta: Melissa McCarthy és Steve Mallory. Kép: Julio Macat. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Melissa McCarthy (Michelle), Kristen Bell (Claire), Peter Dinklarge (Renault), Kristen Schaal (Sandy). Gyártó: On the Day / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 99 perc.

 

Hollywood első számú, nehézsúlyú komikája, Melissa McCarthy, legújabb filmjével, A Főnökkel, berobogott a szerzővé avanzsáló sztárok táborhelyére. Az Álomgyár udvarának aranyat tojó tyúkja nemcsak társírói szárnypróbálgatása, de aktuális karaktere révén is jogosult a belépésre: a vaskosságukban is briliáns riposztjairól, szikrázó improvizációiról ismert Frappírkirálynő ugyanis a gigantikus vagyontermelés felkent papnőjeként tűnik fel a vásznon.

A McCarthy-féle kitaszított figura az árvaházban felcseperedő, különféle nevelőszülők által visszapattintott, megalomán üzletasszonnyá fejlődő Michelle személyében tér vissza, aki csúfos bukása után egykori asszisztensnője és kislánya otthonában sátrat verve kezdi újraépíteni karrierjét. A kőkemény túlélő Claire-rel társulva és egy csapat különc iskoláslányból hadsereget toborozva, percek alatt sikeres brownie birodalmat épít, azonban az ellenséges cserkészalakulat besavanyodott vezetőnőjén és saját ősriválisán, a kicsi, de annál bosszúszomjasabb Renault-n túl, saját ridegségével is meg kell küzdenie ahhoz, hogy elnyerje valódi jutalmát, az igazi családot.

McCarthy ezúttal is bűnös és vulgáris örömök közvetítője: a lépcsőházi emberek vágyait beteljesítő verbál-terminátorként tör előre (olykor egész testét is bevetve), azonban a jól irányzott beszólások és az úthengerként átrobogó monológok a megszokottnál némileg fáradtabb tempóban érkeznek. A társíró-rendező színész (McCarthy férje), Ben Falcone, a Tammy után másodszorra irányítja szabadszájú hatalmas Afroditéjét – ám hála a hanyagul összefércelt forgatókönyvnek és a kínos momentumoknak, a legújabb közös alkotás is csak alibiként szolgál egy jó hangulatú családi bulihoz. Ezzel együtt a zseniális komika, akárcsak a pokróc főhősnő, bőven megérdemli a következő esélyt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12714