KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mondd ki, hogy uborka

Forgács Nóra Judit

Des nouvelles de la planète Mars – francia-belga, 2016. Rendezte: Dominik Moll. Írta: Gilles Marchand és Dominik Moll. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: François Damiens (Mars), Vincent Macaigne (Jérome), Veerle Baetens (Chloe), Jeanne Guittet (Sarah), Tom Rivoire (Grégoir). Gyártó: Diaphana Films / Artemis / France 3 Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 101 perc.

 

Dominik Moll (A szerzetes, Lemming, Harry csak jót akar) új rendezése a kissé meghökkentő, Mondd ki, hogy uborka! címet nyerte a hazai forgalmazásban. Így szuggerálják ugyanis hőseink azt a csinos riporternőt, aki éppen Brüsszelből tudósít a tévében (mivel ígéretet tett a fiának, hogy megteszi ezt a kedvéért élő adásban). Mielőtt két kamasz gyereküket az amúgy is életközépi válságban szenvedő, és különválásuk feldolgozásával bajlódó exférjére bízta annak ötvenedik születésnapján... amiről természetesen megfeledkezett.

Az alaphelyzetet tovább bonyolítja egy bekattant programozó és furcsa új szerelme felbukkanása a már így is zsúfolt lakásban, és színesítik egy folyton nosztalgiázó elnöki sofőr anekdotái. Az eredmény egy kellemesen bizarr, intimen vizsgálódó, és a realitástól éppen a kellő mértékben elrugaszkodó film, amiben elfér egy adag humor és kaland is, nem beszélve a világűr (és a belső űr) felfedezéséről, egy fül elvesztéséről és visszavarrásáról, valamint némi ökoterrorista lázadásról. A coming of age és a midlife crisis konfliktustípusai fonódnak szépen össze, egy nem is családi, inkább lakótelepi drámában, akár a szintén nem olyan régen bemutatott Lépcsőházi történeteket (Samuel Benchetrit) is felidézheti nézőjében a film. Csak éppen – ebben az összehasonlításban is – hagy némi hiányérzetet, mert Dominik Moll mozija legjobb pillanataiban ugyan zseniálisan működik, árnyalatnyi iróniájával és figurái iránti mély empátiájával remek hangulatot teremt, ezt azonban nem sikerül töretlenül megtartani a teljes játékidőben. De még így is javasolt bárkinek, aki erőt akar meríteni és hinni szeretne benne, hogy az életben a legrosszabb helyzetekben is bekövetkezhetnek a legüdítőbb, valódi változást hozó váratlan találkozások és események.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12887