KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sully – Csoda a Hudson folyón

Benke Attila

Sully – amerikai, 2016. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Todd Komarnicki. Kép: Tom Stern. Zene: Christian Jacob. Szereplők: Tom Hanks (Chesley ‘Sully’ Sullenberger), Aaron Eckhart (Jeff Skiles), Laura Linney (Lorraine), Sam Huntington (Jeff Kolodjay). Gyártó: FilmNation / Malpaso Production / Village Roadshow Pictures / RatPac. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 96 perc.

 

A színész Clint Eastwood Gran Torino című bűndrámájával elbúcsúzott a nagyvászontól, rendezőként viszont nem hajlandó letenni a lantot. Túl a nyolcvanon Eastwood testileg-lelkileg még mindig fitt, ám sajnos kései filmjei betegeskednek, így a legutóbbi Amerikai mesterlövész is, melyet bár tisztességesen levezényelt a fakó lovas, de a színész-rendező legjobb munkáival (Nincs bocsánat, Tökéletes világ) ellentétben a kétes közel-keleti akcióiról hírhedt amerikai patrióta, Chris Kyle története valódi emberi dráma helyett propagandaízű hőseposzra sikeredett.

A 2009-es januári légikatasztrófáról, illetve a repülőt vezető kapitányról, Chesley Sullenbergerről szóló Sully-val vannak hasonló problémák, de a veterán rendező ezúttal közelebb került egykori önmagához. Clint Eastwood legújabb drámájában az emlékezés logikája szervezi a cselekményt, mely a katasztrófa utáni hivatalos vizsgálattal és a címszereplő krízishelyzetben meghozott döntésével foglalkozik. Így Sully gondolataival együtt kavarognak múlt és jelen képei, Eastwood időfelbontással és szubjektív víziókkal teszi átélhetővé és nem utolsó sorban feszültté a hírekből ismerhető valós történetet.

Ám a Sully Clint Eastwood kései filmjeire jellemző módon egyfelől túl szájbarágós, nem bízik nézője intelligenciájában, másfelől pedig Eastwood képtelen Sully-ból, első tisztjéből, Jeffből és a vizsgálóbizottság tagjaiból emberi karaktert faragni. Akárcsak az egykori westernhős leggyengébbnek tartott westernfilmjében, a Fakó lovasban, Jó és Rossz küzd a leegyszerűsített, populista hangvételű Sully-ban is, csak fegyverforgatók helyett itt Tom Hanks és Aaron Eckhart „hétköznapi hősei” és lelketlen bürokraták típusfigurái szópárbajoznak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12921