KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Énekelj!

Sándor Anna

Sing! – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Garth Jennings. Zene: Joby Talbot. Gyártó: Illumination Entertainment / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.

 

Az énekverseny kortalan műfaj, erről már ókori mítoszok is tanúskodnak. Az American Idol és az X-faktor licenszével pedig a 2000-es évek elején újult erővel robbantak az életünkbe a tévéshow-k sztárcsináló körítésével. Természetesen Hollywood is lecsapott: készült nagy sikerű tévésorozat (Glee, 2009-2015), és számtalan élőszereplős film – meglepő módon az animációra egészen mostanáig kellett várni, bár a végeredményt elnézve ráért volna még.

Az Énekelj! ugyanis az egyébként is elhasznált témát a lehető legolcsóbban akarja megúszni, és arcpirító gátlástalansággal keveri ki a legsablonosabb álomgyári „higgy magadban” és „teljesítsd be az álmod” koktélt. A történet szerint a koalamackó, hogy mentse színházát a csődtől, énekversenyt hirdet, amire lelkesen jelentkezik is mindenféle lábas és lábatlan jószág. A jelöltek kiválasztása után pedig el is indul a tévéből ismert felkészülés, és a versenyzők háttérsztorijának kibontása. Nem nagy titok, hogy a végén persze mindenki győztessé válhat. Nincsen ebben semmi új ötlet, a fordulatok laposak, a látványvilág unalmas, minden karaktert láttunk már – ráadásul a film esetlenül rasszista (lásd: a gengszteréletből kitörni vágyó fekete gorillát, vagy a latinos nevű Rosita malacot a megszámlálhatatlanul sok gyerekével). Mindez pedig arról árulkodik, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak (2005) feldolgozását is jegyző Garth Jennings még annyira sem erőltette meg magát, mint tíz éve. A filmet csak a jól ismert popslágerek dobják fel valamelyest – szerencsére a hazai forgalmazó nem vesződött a magyarításukkal. Pedig a fabulának, mint műfajnak komoly létjogosultsága van, több ezer éve mesélünk tanulságokkal szolgáló állatmeséket. Az Énekelj! viszont csak arra példa, hogy a Universal meg van győződve róla: karácsonykor bármilyen futószalagon gyártott tömegterméket le lehet nyomni a gyerekek torkán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13083