KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét nővér

Roboz Gábor

Seven Sisters – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendezte: Tommy Wirkola. Írta: Max Botkin és Kerry Williamson. Kép: José David Montero. Zene: Christian Wibe. Szereplők: Noomi Rapace (Settman), Glenn Close (Cayman), Willem Dafoe (Terrence). Gyártó: Nexus Factory. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 123 perc.

Manapság a zsánerfilmrajongók többsége összeteszi a két kezét, ha eredeti forgatókönyvből készült műfaji produkció kerül moziba, az pedig már szinte gyanús, ha az alapötlet is jól hangzik, és a rendező is bizonyított már valamilyen kultuszfilmmel. A közeljövőben játszódó Hét nővér világának kormánya drasztikus születésszabályozással lép fel a túlnépesedéssel szemben, egy leleményes nagypapának azonban sikerül kicseleznie a rendszert: úgy rejti el a társadalom elől az ölébe pottyant hetesikreket, hogy csak egyenként engedi ki őket az utcára. A címszereplőknek (Noomi Rapace) egészen addig sikerül fenntartaniuk sajátos életmódjukat, amíg az egyikük el nem tűnik, így hatan kénytelenek nyomozásba kezdeni közös identitásuk álcája alatt.

Rokonszenvesen merész lépés egy alkotótól, ha teljesen hátat fordít korábban már tökélyre vitt megközelítésmódjának: a Náci zombikkal befutott Tommy Wirkola hatodik nagyjátékfilmjében karrierje során először mellőzi a humort, ugyanakkor a produkció egyetlen igazi rejtélye pont az, hogy miért a Botkin–Williamson duó forgatókönyve késztette a norvég rendezőt pálfordulásra. A disztópikus világot csak díszletnek használó krimi cselekményét még nagy jóindulattal sem lehetne szövevényesnek nevezni, és a papírnál is vékonyabb karakterek végképp egyértelműsítik, hogy csak hangzásra jó az alapötlet. Semmi sem tudja elterelni a figyelmet arról, hogy szimpla bérmunkát látunk, amelyben nyoma sincs a Wirkola korábbi munkáit jellemző szenvedélyességnek: a két hosszú óráig tartó produkcióban tényleg csak azok találhatnak örömet, akik odavannak Rapace látványáért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13454