KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kolosszus

Benke Attila

Colossal – kanadai–spanyol, 2016. Írta és rendezte: Nacho Vigalondo. Szereplők: Anne Hathaway, Jason Sudeikis, Austin Stowell. Forgalmazó: ADS Service. 105 perc.

 

King Kongot és Godzillát az elemzők az ősi istenek az istent játszó emberi fajra mért csapásaként értelmezik. Ezzel szemben az olyan animék, mint a Neon Genesis Evangelion, a Tengen Toppa Gurren Lagann és az Attack on Titan, illetve az ezek előtt tisztelgő, Guillermo del Toro-féle Tűzgyűrű városromboló szörnyei ellen küldött gigantikus robotok éppen azt jelzik, az ember dacol a felbőszített felsőbb hatalommal. A spanyol Nacho Vigalondo (Időbűnök, Extraterrestre) ebből az óriásszörny-mítoszból némi kreativitással meglepően jól működő, társadalmilag is érzékeny egzisztenciális drámát kerekített A kolosszusban.

A lecsúszott New York-i értelmiségit, Gloriát alkoholproblémái miatt kidobja a párja. Szerencséjére a vidéki otthonába visszatérni kényszerülő lány találkozik gyerekkori barátjával, a szintén örökvesztes Oscarral, aki felveszi őt lepukkant kocsmájába. A két lúzer életében akkor áll be fordulat, mikor hírt kapnak a világ másik felén, a már Bong Joon-ho A gazdatestjében is megtámadott Szöulban pusztító óriásszörnyről. Ugyanis kiderül, hogy a monstrum különleges összeköttetésben áll Gloriával. Az elszúrt élete miatt frusztrált Oscar pedig megragadja az alkalmat, hogy végre lehessen valaki, még ha ehhez egykori barátnője ellen is kell fordulnia.

Vigalondo műve úgy képes rengeteg témát felvetni, hogy közben nem roskad össze a teher alatt, sőt frappánsan fésüli össze az unásig ismert szörnyes sci-fit a társadalomkritikával, a felnövekedési drámával és a genderkérdéssel. A kolosszusban nemcsak az fontos, hogy Gloriát mint nőt sorra kihasználják a férfiak, és hogy a nagy álom korántsem jön össze Amerikában mindenkinek. Hangsúlyos az is, hogy míg az amerikai Oscar és Gloria egyet lépnek a filmbeli játszótér homokjában, a Föld másik felén ezrek pusztulnak el, és felhőkarcolók dőlnek romba. Jóllehet, Dél-Korea ugyanúgy fejlett ország, mint az Egyesült Államok, ám Gloria, Oscar és a szörny konfliktusán keresztül A kolosszus rávilágít a korunkban is jelenlevő neokolonializmus problémájára, az USA és a világ egyenlőtlen kapcsolatára. Éppen ezért sajnálatos, hogy Nacho Vigalondo művének utolsó fél órája közel sem sikerült olyan érdekesre, mint az azt megelőző hetven perc, így a katarzis elmarad. Ennek ellenére azonban A kolosszusnak az utóbbi évek legjobb sci-fijei között a helye. Meg kell becsülni, mert jó sci-fiből manapság nagyon kevés van.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13550