KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Könyvklub

Lovas Anna

Book Club – amerikai, 2018. Rendezte: Bill Holderman. Írta: Bill Holderman és Erin Smimms. Kép: Andrew Dunn. Zene: Peter Nashel. Szereplők: Diane Keaton (Diane), Jane Fonda (Vivian), Candice Bergen (Sharon), Mary Steenburgen (Carol), Andy Garcia (Mitchell), Craig T. Nelson (Bruce). Gyártó: Apartment Story / June Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 104 perc.

 

Vajon mi különbözteti meg a hatvanas generációt a huszonévesektől? Az élettapasztalat, mellyel könnyebben veszik az akadályokat? A családból, barátokból kialakított erős szociális háló, melynek hála biztosabb a helyük a világban? Vagy a sok kudarcon és felismerésen keresztül felépített önismeret? A Könyvklub szerint egyik sem: csupán egy elhízott, megráncosodott test, a feldolgozatlan régi sérelmek, és a megcsappant szexuális vágy.

Pedig az alapötlet bájos: négy, szakmájában sikeres, látszólag remek életet élő régi barátnő (a legendás Jane Fonda, Diane Keaton, Candice Bergen és Mary Steenburgen) életét felforgatja, amikor az évtizedek óta havi rendszerességgel összehívott könyvklubjuk témájául A szürke ötven árnyalatát választják. Grey és Ana mindent elsöprő szado-mazo kapcsolata rádöbbenti őket, hogy az életükből már régóta hiányzik a szenvedély, így aztán fittyet hányva a családjuk, a párjuk, és leginkább a saját elvárásaiknak, korukat meghazudtolva bátran csinálnak hülyét magukból a kaland kedvéért.

Ugyan a 2018-ban is csodálatos sztárszínésznők 104 percen keresztül küzdenek azért, hogy életet leheljenek a Könyvklubba, a történetért és a látványért felelős stábtagok sajnos csúnyán cserben hagyják őket. A végeredmény egy helyenként vicces, de többnyire kínos üzenetekkel megpakolt olcsó vígjáték arról a hihetetlennek tűnő felismerésről, hogy van (nemi) élet a menopauza után, és hogy még a tündöklő filmsztárok is megöregszenek egyszer. Bár egy jó romkom az érettebb női közönségnek valóban hiánypótló lenne, ez nem az – még mindig érdemesebb újranézni a Nancy Meyers-filmeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13733