KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

McQueen

Alföldi Nóra

McQueen – brit, 2018. Rendezte: Ian Bonhote. Írta: Peter Ettedgui. Kép: Will Pugh. Zene: Michael Nyman. Szereplők: Alexander McQueen, Joyce McQueen, Kate Moss, Bernard Arnault, Jodie Kidd. Gyártó: Misfits Entertainment / Salon Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

 

A művészemberekről szóló dokumentumfilmek kiemelkedő figyelemnek örvendenek, hiszen élményteli tárlatvezetést ígérnek a kulisszák mögött, titkokba avatják be a nézőt, aki így elcsíphet egy kis morzsácskát a tehetség misztikumából, bepillanthat egy zárt, rejtelmes ám csillogó világba, átérezheti hogy az alkotó zseni is csak egy esendő ember. Az Ian Bonhote és Peter Ettedgui alkotópárosnak azonban nincs szüksége hókuszpókuszra vagy leleplező narratívára ahhoz, felkavaró doksit készítsenek, hiszen vizsgálatuk tárgya, Alexander McQueen tálentuma tulajdonképpen a vágóasztalon hevert, csupán össze kellett ölteni a durva részleteket.

A „divathuligán” jelzővel illetett, „enfant terrible”-ként számontartott tervező tehetsége csak úgy brillíroz a vásznon, mert kreálmányai nem ízlést vagy stílust, hanem hangulatokat és érzelmeket tükröznek, történeteket mesélnek. Ezzel együtt a divatbemutatói koncepciózus performanszok, amelynek hátterében McQueen a saját kezével tépi-varrja-férceli egyedi műveit. Mindeközben ő maga egy kedves, dundi munkásosztálybeli brit fiatal, pimaszsága szerethető és szórakoztató, életpályája drámai és szomorú, a titkokra visszaemlékező munkatársai pedig ízig-vérig művészek, akik maguk is külön dokumentumfilmet érdemelnének.

McQueen az ezredforduló pop-ikonja volt – a háztartásbeli kiskamerás homevideókkal, rengeteg tévé és online interjúval bőséges háttéranyag állt az alkotók rendelkezésére, mégsem volt egyszerű a feladatuk, mert egy nagyon intenzív és hatalmas horderejű életművet kellett összerendezniük. Bölcs döntés volt, hogy témájukat a magánéleti bulvár helyett a művész munkásságán keresztül közelítették meg, és az anyagot a divatbemutatók köré szervezték, ezzel nem csak McQueen zsenijének állítanak szép és érzelmes emléket, hanem az egész divatszakma szépségéről mesélnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13922