KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két hét múlva örökké

Hungler Tímea

 

Sandra Bullock legújabb mozijában folytatja azt a rajongói számára nem éppen üdvözítő átalakulását, amit utóbbi filmjeiben elkezdett: a Beépített szépség fésületlen, nagyokat böffentő rendőrlánya és a Kísérleti gyilkosság elmacsósodó detektívje után most itt a legújabb csapás, a Két hét múlva örökké ügyvédnője. Sajnos a Bullock-műhelyből kikerülő legfrissebb romkom sem kerülhette a rettegett tinivígjátékok hatását: míg az előző filmekben kisebb arányban volt jelen az alpári humor, ebben a moziban Bullock kisasszony, Hollywood legvágyottabb szinglije közel tíz perces jelenetben adózik egy chilli által okozott hasmenésnek, kezdve az első görcsöktől egészen a megkönnyebbülésig.

A romantikus komédia, mely egy munkakapcsolatból átforduló barátság, majd egy barátságból átforduló szerelem történetét hivatott elmesélni ilyen fordulatos eseménysorokból, mondhatnók életképekből épül fel. Bullock egy harcos-karcos ügyvédnő szerepében védi a természetet, a lebontás előtt álló házakat, kiáll az elnyomottak jogaiért, életét a tiltakozások és demonstrációk töltik ki, míg egy szép napon megismerkedik a város legmenőbb telekspekulánsával (Hugh Grant), aki – hogy ne érje szó a ház elejét – alkalmazza a Greenpeace-aktivistát; kettőjük alakuló kapcsolatát meséli el a film több évet átfogva.

A „milyen házat építsünk és hova” kérdése mellett, a konfliktus forrásaként a „lebontsuk-e kultúrotthont Long Islanden” problémája is felmerül, sőt idővel még egy konkurens (ügyvéd)nő is betoppan a párocska életébe, arra ösztökélve Bullockot, hogy egy jelenet erejéig megváljon előnytelen ruhatára darabjaitól, végre megfésülködjön, és megmutassa, milyen szép is tud lenni, ha akar. Csakhogy valamilyen rejtélyes okból kifolyólag újabban nem akar. Nem akarásnak, meg mint tudjuk, nyögés a vége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2128