KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hurrikán

Vidovszky György

 

A cím megtévesztő: katasztrófafilmet sejtet. Norman Jewison új opusa pedig életrajzi történet egy fekete bőrű bokszolóról, akit Hurrikánnak hívnak. A közel háromórás mozi kimerítően alapos képet kíván nyújtani főhőséről és a korról: a fajgyűlölet legkeményebb évtizedeiről Amerikában. Mégis, mintha valójában két filmet kapcsolt volna össze a rendező. Az „első film” Hurrikán fájdalmas gyermekkora és fényes felemelkedése mellett igazságtalanul eltöltött börtönéveit mutatja be – hatásosan. Hurrikán világbajnok bokszolóként egy elszánt (fehérbőrű) rendőr féktelen fajgyűlöletének esik áldozatul: többszörös gyilkossággal vádolják meg ártatlanul. Az igazságszolgáltatás részlehajlása miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik. Jewison érzékletesen – bár leegyszerűsítve – teszi átélhetővé Hurrikán szenvedéstörténetét, azt a folyamatot, ami a remények fokozatos eltűnésével az élő halott-állapot vegetálásában talál kétes megnyugvást. A „második film” viszont a jól ismert korrupciós ügyeket feltáró, krimiszerű sikertörténetek újabb darabja. Teljesen érdektelen és idegesítően patetikus, kiszámítható. Felbukkan a láthatáron három (fehérbőrű) „angyalka”, akiknek helyén van a szívük, és hozzáfognak közel 20 év után Hurrikán tisztázásához, vagyis a kizökkent értékrend, az igazság helyreállításához. Hirtelen úgy szakadnak szét a film első óráiban felfűzött dramaturgiai, érzelmi szálak, ahogy váratlanul előtűnnek a napnál világosabb bizonyítékok, egyértelmű hazugságok. Csak hinni kell, és minden sikerül – ez lehetne e film frappáns mottója. Norman Jewison „második filmje” nem ártalmas, csak olyan, mint egy eltévedt ember, aki nem hitt magában. Pedig hosszú ideig jó úton járt, nagy kár érte. (Denzel Washington végleteket bejáró szerepe látványos, hatásos és néhány finom, érzékeny, emlékezetes pillanatot is kínál.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2908