KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/augusztus

• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Gloria

Tamás Amaryllis

Sidney Lumet lehozta a csillagot az égről a Gloria remake-jében. Sharon Stone akció-thrillerben játszik.

Csillagot az égről a címe egy Nick Cassavetes rendezte fészekmeleg filmnek; nemrég mutatták be nálunk. Az alaphelyzet itt is, ott is egy nő és egy kisfiú kapcsolata.

Itt: Sharon Stone – csupa rángás, radioaktivitás, sebes a szíve, döf a tekintete, vad hiány és betöltetlen űr. Ott: Gena Rowlands – bölcs sugárzás, egy gyönyörű asszony, egy jelentős művész harmadvirágzása. Itt: önsajnálat s bosszú. Ott: az érdeknélküliség kalandja. Itt: a csömörig domináns némber. Ott: kolosszális a lélek csöndje. Itt: grasszál az erőszak. Ott: szlalomozik a béke. Itt: idegvégződések az arcon. Ott: könyörület és elegáns megnyugvás. Itt: megrendítő kétségbeesés – nem a színésznő – a civil Sharon Stone vonásai mögött. De: ez egy más „műfaj”. A csillag – aki 1999-ben odanyilatkozik, hogy leginkább Hitlerrel szeretett volna/szeretne találkozni hatmilliárd ember közül..., itt: fekete hangulatok vegetációjában halmozottan hátrányos helyzetű, sittről frissen szabadult, balek betyárbabát alakít. Mi lesz vele?

Talán megmenti egy kisfiú. A szeretet leleményével. Mint a filmen. Mint a filmeken.