KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vabank II.

Hegyi Gyula

 

Van egy lengyel kifejezés, przed wojna, mely sokkal többet jelent, mint szószerinti magyar fordításban a „háború előtt”. Többé-kevésbé a „boldog békeidőknek” felel meg – a lengyelek, akik az első világháború előtt egy három részre osztott, függetlenségét elvesztett hazában éltek, legfeljebb a második nagy háború előtti két évtizedre gondolhatnak vissza olyasfajta nosztalgiával, ahogy mi a Monarchia fél évszázadára. Zenés film is született már a húszas-harmincas évek tematikájára, hasonló című, érzelmes slágerrel körítve a retrót, s a korszak kisebb-nagyobb szélhámosságait egész sorozatnyi tévéfilm dolgozta fel, könnyed izgalmakkal párosítva a nosztalgiát. A polgári köztársaság, a „rzeczpospolita” húsz éve a történészek szerint válságról válságra bukdácsolt, de a nemzet emlékezetében (különösképpen az azt követő hitleri agresszióval és megszállással összehasonlítva) mégis egyfajta nemzeti idillként él. A lengyel filmeseknek pedig, hogy tárgyunknál maradjunk, az elmúlt évtizedben az egyik leghálásabb szórakoztató témájává vált. Szép asszonyok, a húszas-harmincas évek modern stílusában, ügyes szélhámosok, chicagói gengsztereket kedves bájjal utánozva, régi autók kiglancolva, s varsói épületek, még a pusztítás és újjáépítés előtti kor hangulatát idézve. Egyszerű recept, s felettébb hálás: a przed wojna atmoszférája megragadja a nézőt, s nem borzolja túlságosan a hivatal (és az egyház) idegeit sem.

A Vabank első része akkor indult el hódító útjára, amikor sokan különösen nagy szükségét látták a könnyed és mégis hazai hagyományokon nyugvó szórakoztatásnak: és megérdemelten aratott nagy sikert, mert mindenfajta kívánalmakon túl még nagyon jó mozi is volt. Most elérkezett hozzánk a folytatása is, melyben a jó öreg mackós és rossz öreg ellenfele újabb menetet vívnak egymással – maguk mellett mozgósítva az alvilág különböző táborait is. Az ötletek kissé fáradtabbnak hatnak, mint az első részben, kevesebb a tartalmi csillogás, több a magabiztosan bejáratott közhely: az alaphangulat mégsem kellemetlenebb, mint a kezdetnél, a Vabank I.-nél. A lengyel kommersz filmgyártás, mely a hasonló célú magyarországinál mindig is rangosabb és professzionistább volt, az elmúlt néhány évben még tovább erősödött. Minek a rovására? Azt egyelőre nem tudjuk: hogy magabiztosan működik, arról viszont ügyes reprodukciók egész sorából értesülhetünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5727