KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tenger zamata

Faragó Zsuzsa

 

Nosztalgia-film A tenger zamata. Arról a korról szól, amikor Olaszországban egy cipő hétezer lírába került, amikor Bobby Solo és a Beatles együtt „futott” Cassius Clay-vel és Hemingway-jel – a hatvanas évekről szól tehát, amikor minden olyan másmilyen volt. De milyen vajon?

Carlo Vanzina 1982-ben forgatott és 1964-ben játszódó filmje szerint hangos és nagyon színes volt, sütött a nap, az olasz tenger nagyon kék volt, a tévé nagyképernyős, a motorosok istenigazából szelídek voltak, nyaraláskor egymásba szerettek, majd ősszel elfeledték egymást a fiúk és a lányok, gyönyörű középkorú nők csábítottak el nyápic és művelt kamaszfiúkat és főleg: Rita Pavone énekelt.

Ennyi és nem több Vanzina nosztalgiájának tárgya. Ha ettől eltekintünk, egy laza epizód-szerkesztésű, bolondos nyaraló-filmet csinált, egy kicsit kényszeredett humorút, kicsit makarónisan olaszt, afféle túlhangos, túlgesztikuláló vicclap-olaszokról készült filmet, amit mindenki szívesen néz, éppen mert nincs benne az égvilágon semmi különös. Éppen mert minden eleme olyan jólesően ismerős.

Csupa ismeretlen fiatal olasz színészt látunk viszont, akiket csupa ismert fiatal magyar színész szólaltat meg: Máté Gábor, Bezerédi Zoltán, Szolnoki Tibor, Ráczkevei Anna, Herczeg Csilla – így tehát tanúi lehetünk annak, milyen az, amikor az egyébként pontos szinkron azért „válik le” a képről, mert a hangok súlyosabbak és érdekesebbek, mint a játszók maguk.

A film végén váratlanul 1982-be ugrunk. Ekkor látjuk a középkorúvá öregedett fiatalokat, amint újra összegyűlnek az egykori nyaralóhelyen, nézik egymást, sóhajtoznak, nemigen tudnak egymásnak mit mondani.

Ekkor válik világossá, mi után van nosztalgiája Vanzinának, miért helyezte nyaraló-filmjét tizennyolc évvel korábbra, ekkor értjük meg: nem a cipő ára és nem Rita Pavone, nem a világ volt igazából másmilyen 1964-ben, hanem az a néhány lány és fiú (Vanzina maga?) volt fiatal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5942


előző 1 következőúj komment

katikarcsi#3 dátum: 2008-07-25 17:03Válasz
Ha valakinek megvan A tenger zamata című film, akár videón akár DVD-n kérem írjon. Férjem kedvenc filmje, és szeretném neki megszerezni. Köszönöm. E-mail címem: kkata076@freemail.hu

Cuki#2 dátum: 2007-02-17 15:53Válasz
Szia Kisslacika!
Sikerült megszerezned?
Előzmény: Kiss #1

kisslacika#1 dátum: 2005-12-06 08:17Válasz
Egyik kedvenvc filmjeim közül való, cask sajnos nem lehet megtalálni sehol DVD-n....Pedig nagyon kéne...Ha valakinek megvan lécci írja meg hogy hol lehet megtalálni... kisslacika@kgb.hu
Köszi...