KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megbocsájtás

Gáti Péter

 

Philemon és Baucis története már a görögök számára is annyira szép volt, hogy nem is lehetett igaz. A két öregember örök szerelmének tökéletessége a mi szemünkben sem más, mint a megvalósíthatatlan, de mindig elérni kívánt emberi vágyak irodalmi lenyomata. A Valentyin Raszputyin elbeszéléséből forgatott film ennek a történetnek ellenkező előjelű parafrázisa. Antimitológiának is nevezhetnénk ezt a – novellában – csehovi ihletettségű és mélységű tragédiát, mert a két egymás mellett megvénülő ember sorsában az örök harmónia megvalósíthatatlanságát példázza. Vaszilij és Vaszilisza története a múltat idézi, a meseszerűen harmonikus első éveket, majd boldogságuk kettétörését. Azokat az eseményeket, amelyek következtében Vaszilij harminc év óta a csűrben él, s csak egy pohár reggeli teára betérő, megtűrt valaki saját otthonában.

Hiányzott valami az életükből. Valami, amiért a férfi elvágyódik hazulról és inni kezd; valami, amitől kezet emel Vasziliszára – megölve meg sem született gyermeküket is –, és kirekeszti magát saját családjából. Telnek az évek, de a megromlott viszonyt nem érinti az idő múlása. Megkövesedtek az indulatok, félúton megmerevedtek és keserű emlékké halványodtak a közeledési-békülési szándék mozdulatai. Vaszilij haldoklása végül megtöri ugyan Vaszilisza konok keménységét, de a kölcsönös megbocsátás már csak tragikusan értelmetlen gesztus marad.

Sajnos, a film nem tudott igényes irodalmi anyagától méltóképp elszakadni. Eszközeiben nem törekedett önállóságra, nem élt a képi megjelenítés irodalométól eltérő asszociációs lehetőségeivel. Aztán: a novellában nyilvánvaló dramaturgiai funkciójú ki nem mondott mondatok a filmen nem tölthetik be ugyanazt a szerepet, így az alapkonfliktus, a két ember egymástól való távolodásának képi megformálása is hatástalan. A rendezőnő a belső, lelki folyamatok ábrázolására, építette munkáját. Ám a kidolgozatlanság gyakran még ezt is, sőt a színészi játékot és a fényképezést is merevvé, mesterkéltté tette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6923