KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy pisztoly eltűnik

Schubert Gusztáv

 

A diabetikus csokoládé, a nikotinmentes cigaretta, az alkoholnélküli sör, ha megcsúfoltságában nem is tartozik a legvonzóbb termékek közé, megtalálja fogyasztóit. A titoktalan bűnügyi film viszont aligha fogja kielégíteni a rejtélyes históriák kedvelőit. Borisz Grigorjev feltehetően izgalmas és eredeti művet kívánt készíteni a moszkvai alvilágról, a vegykonyhájából kikerülő gyógykrimivel azonban vajmi kevéssé teljesítette ezt a feladatot. A film első felét uraló aprólékos, mégis keveset mondó enumeráció vontatottabb annál, semhogy a későbbre időzített kalandokig – autós üldözés, tűzharc – ébren tarthatná a nézők érdeklődését. A fiaskó legfőbb oka, hogy a rendező a sematizmus meghaladásának receptjét ama túlontúl tágas műfajértelmezés jegyében keresi, mely Dosztojevszkijt is a krimiszerzők közé sorolja. A bűnügyi regény és film mindenekfelett logikai feladvány, egypólusú szerkezete nemigen alkalmas a bűnözés bonyolult erkölcsi, pszichikai és társadalmi hátterének megjelenítésére. A szűkös keretek között pontosan meg nem fogalmazható, kényszerűen torz kérdésekre csak áligazságokkal válaszolhat a szerző. A „bűnöző is ember” hirdeti az Egy pisztoly eltűnik, csakhogy ez a látszatra felvilágosult kijelentés üres, semmit sem mond a bűn természetéről (az emberéről se), ennélfogva használhatatlan; a film végső soron érvényben hagyja a sematizmus antihumánus bűnfelfogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7282