KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Puska és bilincs

Gáti Péter

 

A második világháború még sokáig kiapadhatatlan élményforrása lesz a műalkotásoknak. A nagy történelmi tablók helyett azonban az alkotói érdeklődés egyre inkább az egyes emberek által végigélt iszonyat árnyaltabb ábrázolása felé fordult. A háborús filmek esetében a nézőben megteremthető érzelmi azonosulás viszont nem mentheti fel a rendezőt a filmkészítés alapvető szabályainak betartása alól.

Lehet-e unalmas a háború? Ez a szokatlan kérdés mindenképpen helyén való e grúz film kapcsán. Egy hátországi falu megmaradt lakói – lehetőségeikhez mérten – maguk is részt vesznek a németek elleni harcban. A történet hőse, az öregember elesett fiáért is öli a betolakodókat. Hegyi kunyhójába befogad egy frontkatonát, aki később gyanút kelt azzal, hogy nem lő a németekre. Az öreg megbilincseli az árulót, de a hegyekből meginduló lavina őt is fogollyá teszi. A fiúról kiderül, hogy német felderítő, és hogy erről a vidékről került Németországba. A végül a kunyhót is maga alá temető hóförgeteg közös sírja lesz a közben halálos sebet kapott öregnek és a már-már megtérő árulónak.

A film legnagyobb hibája erőszakolt jelképisége. Az öregember balladai homályosságú figurája épp olyan sematikus, mint az anyanyelv szerinti hazáját megtagadó katonáé. A film első része – a felderítő megérkezéséig – legalább atmoszférateremtő képeivel tűnik ki. Motivált jellemek azonban nincsenek a filmben, a pátosszal telített hazaszeretet túlságosan is absztrakt fogalom ahhoz, hogy a cselekményív kizárólagos mozgatórugója lehessen. A fiú – dramaturgiailag – már megbilincselése előtt is „mozgásképtelen”. Belső monológgal ábrázolt lelki konfliktusa teljesen hiteltelen epizód. A konfliktushelyzet zavaróan művi úton jön létre, amikor a lavina elzárja a szereplőket a külvilágtól. A megoldás pedig elsősorban erőltetett szimbolikussága miatt olyan, mint egy tézisdrámában.

„Emlékezni kell” – hangzik el többször is a filmvásznon. Ám az emlékezés mikéntje hozza (hozhatja) létre a műalkotást – tehetjük hozzá azonnal. Ez utóbbival maradt adósunk ez a grúz film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7406