KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak lazán!

Köves Gábor

Kevéssel a Ponyvaregény után pénzügyileg indokolt, ám felettébb kényszeredett manővernek tűnt újra Travoltára húzni az alvilági kisiparosok divatos hacukáját, aztán láss csodát, a végén mégis valami jóízű komédia-féle sült ki az egészből. Az 1995-ös keltezésű Szóljatok a köpcösnek! Chili Palmerje jól kamatoztatta a brooklyni aszfalton tökéletesített pénzbehajtói erényeit a hollywoodi díszletraktárak árnyékában is, ahol, mint tudjuk, boldog-boldogtalan színésznek készül, de úgy senki sem adta a gengsztert, mint a mi messziről jött, fekete öltönyös emberünk. Bár Chili Palmerből korántsem lett olyan kultikus figura, mint a TravoltaTarantino kapcsolatból született Vince Vegából, azért Elmore Leonard regényalakjának sem kellett szégyenkeznie: a parodisztikus vonások és a divatos lazaság határán egyensúlyozó figura, a táncoskomikusba oltott gengszter kísérleti példánya megérdemelten aratott a mozikban. Persze nincs az a jól kitalált karakter, amit ne lehetne taccsra tenni egy összecsapott forgatókönyv és egy enervált rendező segítségével (a választék – Jake Gittes-től Hannibal Lecterig – közismert). Az alapanyagot ezúttal is Elmore Leonard szállította, aki nyilván azzal a szándékkal delegálta hősét a filmiparból a popbizniszbe, hogy kedvére élcelődhessen a zeneipar műmájerkedésén. Mindebből vajmi keveset sikerült a filmvászonra átültetni: a kis és nagyhalak – az orosz maffiózóktól a baseball ütős-gépfegyveres udvartartáson át a gangszta-nyelven társalgó hiphop-mogulokig – kivétel nélkül éppúgy festenek, ahogy azt elvárnánk tőlük, csakhogy ettől még senki sem fog a nevetéstől lefordulni a székéről. Éppenséggel az sem tekinthető kimondottan üdvösnek, hogy mindannyiszor, amikor Chili felfedezettje, az aranytorkú R’n’B-díva dalra fakad, kedvenc gengszterünknek meghatottságtól könnyes tekintettel kell a távolba révednie.

 

Csak lazán!

Be Cool – amerikai, 2005. Rendezte: F. Gary Gray. Írta: Elmore Leonard regényéből Peter Steinfeld. Fényképezte: Jeffrey L. Kimball. Zene: John Powell. Szereplők: John Travolta (Chili Palmer), Uma Thurman (Edie Athens), Vince Vaughn (Raji), Harvey Keitel (Nick Carr). Gyártó: MGM. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 114 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8207