KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Forráspont

Varga Balázs

3-4 x juugatsu – japán, 1990. Rendezte: Takeshi Kitano. Szereplők: Takeshi Kitano, Igawa Hisashi, Johnny Okura. Forgalmazó: Cinetel. 97 perc.

 

Tizenhét évbe telt, de így is megérte: végre idehaza is elérhető a korai Kitano-kollekció. Az Erőszakos zsaru, a Forráspont és a Szonatina vérgőzös bűnfilm-trilógiája leginkább a Coen tesók életmű-nyitányának (Véresen egyszerű, Arizonai ördögfióka, A halál keresztútján) brillírozásához hasonlítható: fifikás műfaji átiratok, szarkazmusba pácolt életfilozófia, vizuális sziporkák, gyilkos gegek és persze vér, vér, vér a kövön.

Az első két Kitano-film nyers, zilált stílusára a Szonatina gyors–lassú–gyors jakuza akcióbalettjének eleganciája felel, és jelzi az utat a Tűzvirágok vagy a Bábok kifinomult remeklései felé. Meg tudom azonban azokat a rajongókat érteni, akik máig a Forráspontra esküsznek.

Sokféleképp variálható története (ha akarom, körkörös, ha akarom, lezárt – álomszerű és brutális) a majdani Kitano-életmű legfontosabb motívumait előlegezi. A felnevelkedés és beavatás kalandjai (tökkelütött baseball-balekok ütköznek meg a jakuzával, és próbálják akarva-akaratlan megméretni magukat) kereszteződnek a világból kivonuló, törvényen kívüli (ezúttal: renegát jakuza) hős utolsó nagy akciójával. Zsigeri humor, öncélú erőszak, kiismerhetetlen karakterek (elsősorban persze az ezúttal is Kitano által prezentált, rezzenéstelen, faarcú főhős); olyan változatos ingerskálán játszik a film, hogy szinte észre sem vesszük, milyen lassan csordogál a története.

Ennek a kihagyásos, minimalista jakuza-sztorinak ugyanis épp a zaklatott ritmus, az eldolgozatlan, meghökkentő stílus és a laza gesztussal nyitva hagyott szerkezet adja a pikantériáját. Kezdetben igencsak keresetlennek hat, ahogy furán félrekomponált képek, öncélú betétek és hebrencs montázsok adnak egymásnak randevút. A heterogén eszközhasználat és stílus (melynek persze már itt is a legkülönfélébb háttér előtt szemlélődő, ácsorgó hősöket különböző konfigurációkba rendező, lebegő, kitartott fix plánok teremtik meg az alapját) azonban sohasem zavaró. A film legszebb, emblematikus képei fakadnak a hirtelen, asszociatív képi váltásokból.

Mert virágcsokor így csak Kitano filmjében sülhet el…

Extrák: képgaléria és előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8964