KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A hírhedt

Alföldi Nóra

Infamous – amerikai, 2006. Rendezte: Douglas McGrath. Szereplők: Toby Jones, Daniel Craig, Sandra Bullock. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 123 perc.

 

Roppant érdekes szituáció az, amikor egy zajos fogadtatású mű mellé párdarab készül, ellenfilm, mely ugyanazt a témát szaglássza körbe. Megkezdődnek a végeláthatatlan minőségbeli összehasonlítgatások, az interpretációs formák közti különbségek hosszas elemezgetése, ám hiába minden erőlködés, a külvilág által gerjesztett harcban a legtöbb esetben az utódfilm húzza a rövidebbet.

Így járt Douglas McGrath Hírhedtje is, mely a létező minden díjjal megszórt 2005-ös Capote című filmmel szállt ringbe, és jól vette az akadályt. McGrath akár akart versenyezni, akár nem, szép munkát végzett, egy egész hadosztálynyi sztárral a zsebében könnyeden rugaszkodott el elődjétől, és ez a nagyvonalúság jót tett a filmnek.

A Hírhedt Truman Capote Hidegvérrel című legendás műve körüli nyűglődését dolgozza fel. A brutális gyilkosság ügyét körbejáró, műfajteremtő tényregény születési körülményeit dokumentáló történet során a vásznon minden érintett fél megjelenik, beleértve az esetet akkurátusan körüljáró írót is. Dokumentum-téma hamisítatlan játékfilmre adaptálva. Míg 2005-ben statikus, monokróm képeken követhettük a hideg és számító Truman Capote alkotói útját, addig a Hírhedt glancos és habos, mondhatnánk Hidegvérrel melegen; a Toby Jones által megformált Capote urbánus cinizmusa érző szívet takar: példázza ezt a közte és vizsgálatának alanya – a gyilkosságért elítélt Perry Smith – közt szövődő melodramatikus románc. McGrath óvatosan kerülgeti a hitelesség kérdését, a kényes témát a fikció keretein belül tartja, a jelenetek közé fiktív riportokat ékel. A komor tónusú történetet ellenpontozza a film nosztalgikus glamúr hangulata, mely remekül passzol az ötvenes évek manhattani elitjének púderes közegéhez. Kisléptékű film, szolid és precíz munka, nem feltétlenül jobb, mint maníros elődje, de szimpatikusabb.

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9187