KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egek ura

Klág Dávid

Up in the Air – amerikai, 2009. Rendezte: Jason Reitman. Írta: Jason Reitman és Sheldon Turner. Kép: Eric Steelberg. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: George Clooney (Ryan Bingham), Vera Farmiga (Alex), Anna Kendrick (Natalie), Jason Bateman (Craig Gregory), Danny McBride (Jim). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 109 perc.

Talán csak a hasonló környezet teszi, de az Egek ura olyan, mintha a Diploma előtt nyitójelenetének kibontása lenne. Mike Nichols filmjének első snittjében a főhős egy repülőtér mozgó folyosóján áll: halad, de nincs mozgásban, akárcsak Jason Reitman filmjének főhőse. De míg Benjamin végzősként a diákélet és a felnőttkor között sodródott, addig Bingham felfogásában a repterek, személytelen hotelek nem a purgatóriumot jelentik, hanem a komfortos élet elengedhetetlen elemeit. Bingham ugyanis utazó ügynök, de nem terméket árul, hanem szolgáltatást: hivatásos elbocsájtó, országszerte segít megszabadulni a vállalkozásoknak nem kívánt alkalmazottaiktól. A rutinok embere – ezért is lett belőle profi. Pontosan tudja, melyik kiborulást milyen mondat kövesse, milyen hívószóra kell átadni a kompenzációs pakett mappáját, melyik elcsépelt memoriterrel tudja elhitetni, hogy ez a legjobb dolog az áldozattal történt. Mindennapi élete is rutinokból áll: ugyanaz a bőrönd, ugyanaz az ital, mellékesnek ugyanaz a motivációs előadás. Maradna örökre ez a végtelenített élet, ha nem futna össze egy hasonló repülőtéri ingázó üzletasszonnyal és nem érkezne a cégéhez egy betanítandó fiatal, akinek hatékonysági ötletei pont Bingham kényelmes limbóját tenné tönkre.

Akárcsak a főhőse, az Egek ura is folyamatosan két végcél között lebeg: egyrészt kihegyezett szatíra a nagyvállalati Amerikai útvesztőjéről, másrészt pedig egy ellenszenves karakter megváltástörténete. Reitman ügyesen váltogatja két véglet közt – ez nagy részben Clooney érdeme, akit a megszokott, hideg profik után itt látunk először tényleg sérülékeny embernek –, de a váltások élesek, egyik pillanatban a kubricki kompozíciók sterilitásában figyeljük a leépített munkahelyeket és a rideg épületeket, egy másikban már a mai amerikai komédiasorozatok dokumentarista stílusára vált a kamera. Mindkét stílus tökéletes kivitelezést kapott, de, csakúgy mint a gyakori zenés montázsok, külön-külön annyira hatásvadászok, hogy nehéz megtalálni a számító pillanatok közt az őszintéket. Pedig azokból is akad bőven – ám az Egek ura ahhoz képest, hogy mennyit van levegőben, keveset tölt repülési magasságban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10080