KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Idegenek Velencében

Tosoki Gyula

The Comfort of Strangers – amerikai–brit–olasz, 1990. Rendezte: Paul Schrader. Szereplők: Christopher Walken, Helen Mirren, Rupert Everett. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.

 

A hetvenes évek elején a filmkészítők felfedezték a Velence megjelenítésében rejlő borzongatáspotenciált, és rájöttek, hogy a város nem csupán rózsaszínű szerelmi történetek, hanem bíborszínű thrillerek vagy éjfekete horrorok díszletéül is szolgálhat. Paul Schrader Idegenek Velencében című filmje Paul Mazursky Szerelmes Blume című játékosan mély szerelmi drámáját és Nicolas Roeg Ne nézz vissza! című horrorját is idézi. Inkább utóbbit, már ami míves kivitelezését és fojtó atmoszféráját illeti, igaz, artisztikuma kimódoltabb, tempója akadozóbb, deleje enerváltabb.

A film a precízen felépített végzetdramaturgiája miatt igazán érdekes. Colin és Mary betegeskedő párkapcsolatuk rendbetételére érkeznek Velencébe, de itt sem tudnak mit kezdeni egymással, mígnem – mintegy véletlenül – összefutnak egy titokzatos milliomossal. Az idegen férfi taszítja őket, a találkozás nyomán azonban mintha napsugaras és szerelemmel teli fejezet kezdődne az életükben. Persze nem kezdődik, a veszély sejtelme és a fatalizmus a leggyönyörűségesebb pillanatokba is belerondít.

Az Idegenek Velencében valószínűleg nem lesz klasszikus, de minden megvan benne, sőt talán egy kicsit még több is, mint ami egy sikerfilmhez kell. A neves színészek Giorgio Armani kosztümjeiben feszítve mondják fel az Ian McEwan bestsellerét adaptáló Harold Pinter dialógusait; Dante Spinotti lassan hompölygő képeit Angelo Badalamenti zenéje festi alá. Kiváló film, de épp a nagyágyúk miatt üt kevésbé: túl sok benne a művész, és kevés benne a szürke eminenciás. Christopher Walken gardróbja hivalkodó, a Pinter által írt párbeszédek sokszor (például a nappali kévéház-jelenetben) kimódoltak, Spinotti képei pedig mintha egy Velence-útikönybe vagy egy lakberendezési katalógusba készültek volna. Nagyon picivel kellett volna kevesebb mindebből.

Extrák: Filmográfiák és ajánlók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10120