KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A hetedik mennyország

Géczi Zoltán

The 51st State – amerikai–kanadai, 2001. Rendezte: Ronnie Yu. Szereplők: Emily Mortimer, Samuel L. Jackson, Rhys Ifans. Forgalmazó: Ristretto. 89 perc.

A hongkongi Ronnie Yu (Félelem nélkül) angol-kanadai koprodukcióban készült bérrendezése egyértelműen produceri/kereskedelmi megfontolásokból született. A forgatókönyv, a karakterek, a dialógusok mind-mind A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső divatteremtő stíljéhez igazodnak, de más epigonokkal szemben ez a legkevésbé sem okoz kellemetlen feszengést; sőt, 11 évvel a bemutató után sokkal szerethetőbb ez a mozi, mint Guy Ritchie későbbi, hervasztóan mesterkélt rendezései. A nemzetközi szereplőgárda tagjai (Emily Mortimer, Samuel L. Jackson, Robert Carlyle) leplezetlen élvezettel bújtak a bolondos figurák bőrébe, a virgoncul csapongó dialógusok gördülékenyek és szellemesek, a bohókás fordulatok vad váltásokat eszközölnek a cselekmény menetén, miközben Ronnie Yu erős kézzel igazgatja a filmet, jó érzékkel tartva távol a produkciót a hisztérikus dramaturgiai szélsőségektől. A történetben egy nagy bizniszre utazó amerikai drogvegyész londoni ámokfutását követhetjük nyomon, amely során pszichopata dealerekkel, ultra-agresszív és elképesztően mulya skinheadekkel, korrupt és stupid rendőrtisztekkel kerül összetűzésbe, miközben furcsa szövetségre lép egy kisstílű gengszterrel és egy hűvös modorú bérgyilkosnővel. Az erőszakban tobzódó forgatókönyv bőséggel kiaknázza a kulturális különbségeket, mint humorforrást; az akcentusokkal és nyelvi differenciákkal való pimasz játszadozás egyértelműen Tarantino legjobb pillanatait idézi. A végeredmény egy exhibicionista, vagány és szemérmetlenül szórakoztató mozi, amelynek játékideje éppen csak átlépi az egészséges másfél órát – A Ravasz, az Agy… és a Blöff mellett ez a legszimpatikusabb Guy Ritchie-film, ami valaha dobozba került.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11094