KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A Pál utcai fiúk

Pápai Zsolt

magyar–amerikai, 1968. Rendezte: Fábri Zoltán. Szereplők: Törőcsik Mari, Anthony Kemp, John-Moulder-Brown, Pécsi Sándor. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 103 perc.

A Molnár Ferenc ifjúsági regényéből készült filmet egyesek nem tekintik Fábri Zoltán életműve teljes értékű darabjának, pedig jelentékeny a művészi ereje, és az alkotójának kézjegyét is viseli. A témája, az elbeszélésmódja és a vizuális megmunkáltsága miatt egyaránt a jelentős Fábri-művek sorába illeszkedik.

A Pál utcai fiúk ugyanúgy az erősek és kiszolgáltatottak konfliktusáról, illetve a morális tartás határhelyzetekben való megőrzésének lehetőségeiről szóló tanulmány, mint a Hannibál tanár úr, a Két félidő a pokolban, a Nappali sötétség vagy éppen Az ötödik pecsét. Ugyanakkor a kivitelezése további fontos Fábri-filmekre emlékeztet: a rendező – az általa általában preferált hagyományosabb elbeszélő-szerkezetet alkalmazva – az objektív realizmus és szubjektivitás vegyítésének lehetőségeivel kísérletezik ebben a filmben is, mint például a Körhintában vagy az Édes Annában.

Emellett A Pál utcai fiúk – a fent nevezett alkotásokhoz hasonlóan – ráirányítja a figyelmet Fábri Zoltán művészetének máig megfejtetlen – mert megfejthetetlen – titkára is, nevezetesen arra, hogy a mester úgy készített szerzői filmeket irodalmi anyagból, hogy a feldolgozás során maximálisan tiszteletben tartotta az alapművet, azaz nem szabta át, nem értelmezte át szája-íze szerint azt. Fábri köztudottan nemhogy átformálni nem kívánta Molnár Ferenc regényét, de az efféle igényeket megfogalmazó amerikai producerrel nagy csatákat folytatott a produkció előkészítése során. Sikerrel járt, és megőrizhette a regény eredeti vonalvezetését – de közben mégis egy szerzői filmet forgatott.

Az első magyar Oscarra jelölt film őrzi frissességét, és ma is a székhez láncol: a díszletvilága megragadó, a ritmusa példás, a gyerekszínészek pazarul teljesítenek benne, triviális meséje pedig nagy mélységeket nyit meg.

Extrák: a Magyar Filmintézet kiadásában megjelent film mindössze egyetlen, ám annál értékesebb extrát tartalmaz, amely kifejezetten a dvd-kiadáshoz készült. Fazekas Eszter, Balogh Gyöngyi és Kurutz Márton negyedórás dokumentumfilmje lényegre törően, egyúttal mélyenszántó megállapítások sorában tekinti át a Molnár-regény három eddigi mozgókép-feldolgozásának történetét. A Balogh Béla által rendezett 1917-es, a maga korában hatalmas sikert aratott verzió elkallódott, és az 1924-es (szintén Balogh jegyezte) változatot is sokáig elveszettnek hitték, ám nemrég előkerült egy kópia belőle; a dvd dokumentumfilmjében háromperces montázs található ebből a műből. Csodás lett volna, ha extraként a teljes film felkerül a lemezre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11233