KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Barátunk, Superman

Barkóczi Janka

Bekas – svéd-iraki, 2012. Rendezte és írta: Karzan Kader. Kép: Johan Holmqvist. Zene: Juhana Lehtiniemi. Szereplők: Zamand Taha (Zana), Sarwar Fazil (Dana). Gyártó: Sonet Film AB / Sveriges Television / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 97 perc.

Kevés olyan eltökélt filmművészet létezik, mint a kurd, amely a békétlenség állandó légköréből kinőve, random változó országok égisze alatt, évtizedek óta mégis stabilan képes kitermelni a maga klasszikusait. Alkotói között az iráni állampolgárságú Bahman Ghobaditól a török Zeynel Doğanon és a többszörösen bebörtönzött, egyszeresen arany pálmás Yılmaz Güneyen át időről időre a legkülönbözőbb hátterű figurák tűnnek fel, akik közül sokan Szíriában, Örményországban, vagy éppen nyugati menekültként dolgoznak. Munkáikban következetesen ápolják a kurd mozgóképes hagyományt: az elmélyült, identitáskereső, a vizualitáson túl elsősorban a nyelvi szinten és a hangzásvilágban kibontakozó drámák visszafogott költőiségét. Ezek a művek a fesztiválszcénában és a piacon egyaránt a megbízható, sokrétűen izgalmas, de nem könnyen fogyasztható kört gazdagítják, vagyis jellemző rájuk mindaz, ami a Barátunk, Superman című filmre nem.

A svéd-iraki koprodukcióban készült, mégse hideg, mégse meleg történet egy elárvult testvérpár, Zana és Dana útját követi nyomon, akik a 90-es évek egyik Allah háta mögötti kurd falucskájából megpróbálnak eljutni Amerikába, az általuk csodált mozihős, (a talán még Szaddám Husszeinnél is erősebb) Superman hazájába. A két kisfiú egy Michael Jackson nevű szamár társaságában, aknamezőkön és veszélyes csempészterületeken át igyekszik a térképen oly közelinek tűnő cél felé, elszántságukat pedig csak bizonyos érzelmi motívumok áshatják alá. A fiatal rendező, Karzan Kader, akit a sztori feldolgozására saját gyerekkori élményei inspiráltak, az arab-indiai populáris mozi világából kölcsönzött színészi játékot és hangvételt, valamint egyfajta szigorúan steril vizuális stílust választott előadásához. Mindezzel nem is lenne baj, sőt, akár a Gettómilliomos távoli rokonává is avathatná a darabot, ha a forgatókönyv nem lenne kissé zavaros, kissé bizonytalan, mint amilyen Kurdisztán jövője ebben a pillanatban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11684