KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Már megint lakótársat keresünk

Csiger Ádám

Casse-tête chinois – francia, 2013. Rendezte és írta: Cédric Klapisch. Kép: Natasha Braier. Zene: Christophe Minck. Szereplők: Romain Duris (Xavier), Audrey Tautou (Martine), Cécile de France (Isabelle), Kelly Reilly (Wendy), Sandrine Holt (Ju). Gyártó: Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 117 perc.

A Lakótársat keresünk (2002) nem volt több a Jóbarátok és a Dawson és a haverok európai moziverziójánál, viszont ugyancsak intelligens és fiatalos, sőt akadémikus posztmodern stílusának köszönhetően nem is maradt el sokban azoktól. Folytatásáról ugyanez már nem mondható el: az első rész több karakterét elhanyagoló, a főhősre fókuszáló Még mindig lakótársat keresünk (2005) sequel helyett silány spin-off módjára hat. A Már megint lakótársat keresünk viszont ugyanúgy értelmezhető apológiaként, nagy visszatérésként, mint az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. Ezúttal nem a szereplőgárda multikulturális, hanem a helyszín: a francia Xavier Barcelona és Moszkva után immár New York felfedezésére indul.

Cédric Klapisch filmje nosztalgiát nyújt a nyitó darab kedvelőinek, de az előző két opus ismerete nélkül is teljes értékű moziélmény, azok összevont remake-jének is beillik. Az író főhős a direktor szerzői alteregójává, szócsövévé vált a részek múlásával, de úgy tűnik, nem csak szappanoperában és tévés sitcomban lehet elhagyni a jellemfejlődést és némi idő elteltével újra felhasználni ugyanazokat a fordulatokat: Xavier ismét nagy hazafutással akadályozza meg, hogy továbbra is kikapós, éppen félrelépő lakótársa lebukjon. Az alkotói válságról szóló második rész az évadok során egyre inkább kifulladó sorozatok kényszeredett epizódjaira hajaz, a harmadik viszont a Jóbarátok és a Dawson nagyszabású, érett fináléira hasonlít. Nem is szimpla újabb folytatás, hanem trilógia záró fejezete, követi a Sikoly 3 alkalmával felvázolt szabályokat: a „visszatérés a kiindulóponthoz” tételnek felel meg többek közt az, amikor a hős újraegyesül apjával (ahogy Indy és Luke). Ez a posztmodern filmírás netovábbja: az olajozottan működő dramaturgia egyszerre ötvözet sorozat és mozis sequel, valamint (tele)regény és sitcom között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11909