KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Agymanók

Margitházi Beja

Inside Out – amerikai, 2015. Írta és rendezte: Pete Docter és Ronaldo del Carmen. Zene: Michael Giacchino. Gyártó: Pixar Animation Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.

 

Talán a (magyarul is) több kiadást megért Judy Hindley-féle Hogyan működik a test? nyitotta a 70-es években a mikrovilágot megszemélyesítő, ismeretterjesztő biológiakönyvek sorát, melyben sejt-katonák indultak harcba a baktérium-gonosztevőkkel az emberi test működésének illusztrálására, a 90-es években viszont a Herman’s Head sitcom már abba engedett betekintést, hogy a főszereplőt irányító, különböző színészek által eljátszott személyiségjegyek hogyan vetélkedtek az irányításért. A legújabb, hasonló ötletből (konkrétan a Disney 1943-as Értelem és érzelem című propaganda-rajzfilmjét felhasználva) készült Pixar-opusz a stúdió eddigi legambiciózusabb és egyik legszellemesebb vállalkozása, amelyben az animáció nemcsak a látványvilág megteremtésében, de a tudományt megtermékenyítő képzelet eszközeként is fontos szerepet kap.

A békés vidéki életből San Franciscóba költöző tizenéves Riley ugyanis az Agymanóknak nemcsak főhőse, de egyúttal „helyszíne” is, amennyiben kora kamaszkori érzelmi hullámzásait, gyors hangulatváltozásait nemcsak a kívülállók szemével, de az őt irányító főbb érzelmek (Derű, Undor, Majré, Bánat és Harag) dramatizált hétköznapi irányítómunkájaként is lekövethetjük. A memóriát is befolyásoló, az agy irányítópultja felett felváltva zongorázó, beszédes formájú (csillag, brokkoli, idegsejt, könnycsepp és tégla), egyedi színekkel (sárga, zöld, lila, kék és piros) és kompatibilis tulajdonságokkal felruházott „Érzelmek” enyhén hullámzó körvonala is expresszív: energiából összeálló, belülről gomolygó halmazállapotukra utal. Amit pedig együtt előadnak, az egyszerre szellemes és revelatív, mert Pete Docter-nek és csapatának olyan közismert és kínzó problémáinkra is van egy-egy elmés magyarázata, mint az, hogy miért nem tudunk szabadulni egy bizonyos idétlen reklám idétlen slágerétől, mire jó a szomorúság, mi lesz a sorsa gyerekkori képzeletbeli barátunknak, és egyáltalán: miért nem emlékszünk mindenre?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12356