KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tízezer km

Forgács Nóra Kinga

10.000 km – spanyol, 2014. Rendezte: Carlos Marques-Marcet. Írta: Clara Roquet és Carlos Marques-Marcet. Kép: Dagmar Weaver-Madsen. Szereplők: Natalia Tena (Alex), David Verdaguer (Sergi). Gyártó: Lastor Media / La Panda / TVE. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 99 perc.

 

A 10.000 Km nem randimozi és nem is szerelmesfilm a szó megszokott értelmében. Cserébe aktuális és pontos alkotás, amit korunk egyre általánosabbá váló jelenségéről, a távkapcsolatról, és úgy általában a kapcsolatok mibenlétéről nézhetünk. Alex és Sergi már hét éve élik együtt hétköznapjaikat barcelonai albérletükben, szerelmesek, és közben útjukat, kiteljesedésüket kereső fiatal felnőttek is. Éppen a gyermekvállalás projektbe csöppenünk a film felütésében, az intimitás visszafogott és részletgazdag, ugyanakkor az erőviszonyok is finoman felvázolódnak. Majd kiderül, Alex egy évre Los Angelesbe költözhet egy fotós ösztöndíjjal.

Ettől kezdve a film egy távkapcsolat analitikus bemutatása. Mindkét szereplőt lefejti a hétköznapokról, és beleveti abba a bizonyos virtuális térbe, melyben a távol töltött napok alatt találkozni, beszélgetni tudnak, miközben kizárólag saját apartmanjukban izolálva mutatja meg őket. A mozi erőssége éppen az, amin el is bukhat: nehéz volna megszeretni hőseinket, hiszen csak alapokat tudunk meg róluk, egy történet vázlatát, így azonosulni sem lehet senkivel. Minden néző a saját magában lévő kételyekre, tapasztalatokra kell, hogy rákérdezzen. Vajon mennyire erős egy kapcsolat, vajon azt az életet éled-e benne, amit szeretnél, vagy csak szeretnéd, hogy ez legyen a számodra ideális élet? Vajon a fizikai távolság idegenít-e el, vajon a lehetőségként adott virtuális kommunikációs módok összekötnek-e? Alex lefotózza Silicon Valley elhagyatott épületeit, ahol emberi kapcsolatok adatait tárolják a szerverfarmok. Miközben a klasszikus eszközökkel, egy-egy lakásbelső díszletén keresztül jelenik meg a két ember lelkiállapota, a legújabb formátumokkal keresik egymáshoz az elég erős WiFi jelet. A kérdés az, hogy meg lehet-e osztani egymással a hétköznapokat online? És vajon mi vezet a távolsághoz, netán már eredetileg is ott volt?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12385