KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A válságstáb

Kránicz Bence

Our Brand is Crisis – amerikai, 2015. Rendezte: David Gordon Green. Szereplők: Sandra Bullock, Billy Bob Thornton, Joaquim de Almeida, Zoe Kazan. Forgalmazó: Warner Home. 107 perc.

 

A mérgezett magyar közéletben szinte megnyugtatóan hat az a film, amely érthetően és szórakoztatóan elmagyarázza, hogy a fősodorbeli politikában manapság nemigen maradtak elvek, különösen választási időszakban. A kampánystábok politikai termékeket értékesítenek, legyen szó pártokról, szlogenekről vagy kormányfőjelöltekről. Eszmékről és világnézetről esetleg a győzelem után lehet szó, A válságstáb tanúsága szerint pedig inkább akkor sem.

A politikai kérdésekben gyakran megnyilvánuló George Clooney produceri műhelyében fogant film a 2002-es bolíviai választások eseményeiből, illetve a témáról szóló 2005-ös dokumentumfilmből indul ki, arra húzza rá a több műfajban is népszerű „utolsó meló” sablonját. Jane Bodine-t (Sandra Bullock), a visszavonult kampányfőnököt megkeresik a dél-amerikai országból, hogy segítsen választást nyerni a piacpárti, nyugatbarát jelöltnek. Ahogy az lenni szokott, a kezdeti idegenkedés után belejön a munkába, mi több, riválisa (Billy Bob Thornton) mesterkedései miatt idővel már személyes ügyének érzi a megbízást.

A válságstábból nem sokat tudunk meg Bolíviáról, és politikai szatíraként is jobban működne a film, ha a végjátékban a hősnő cinizmusát nem győzné le mindaddig szunnyadó erkölcsi meggyőződése. A színészi gárda ugyanakkor elsőrangú, különösen a portugál Joaquim de Almeida (Desperado, 24) emlékezetes ravasz elnökjelöltként. David Gordon Green rendezőt pedig munkatempója és stiláris sokszínűsége miatt is az új Steven Soderberghként emlegethetjük: az utóbbi három évben négy nagyjátékfilmet – független művészfilmet és hollywoodi bérmunkát egyaránt – készített, sorozatepizódokról nem is beszélve.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12707