KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bezárva

Sepsi László

Shut In – amerikai-kanadai-francia, 2016. Rendezte: Farren Blackburn. Írta: Christina Hodson. Kép: Yves Bélanger. Zene: Szereplők: Naomi Watts (Mary), Crystal Balint (Grace), Ellen David (Joan), Alex Braunstein (Aaron). Gyártó: Transfilm / EuropaCorp / Lava Bear Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 90 perc.

 

Az egyedülálló anyák a horrorfilm hőstípusainak különösen veszélyeztetett csoportjába tartoznak. Ha éppen nem valami soviniszta szatír (vagy akár maga az ördög) szagolja ki, hogy nincs férfi a háznál, még akkor is szembe kell nézniük a családjuk maradványaiban (általában egyke gyermek) megtestesülő múltbéli trauma pszichológiai veszedelmeivel. A tematika klasszikusának számító Ördögűzőben nem volt kérdés, hogy Chris MacNeil csak az egyház (és a patriarchátus) derék férfijaival szövetkezve veheti fel a harcot a Gonosszal; ezzel szemben a Bezárva hősnőjének tortúrája elsősorban a függetlenedésért zajló küzdelem, hiába lábatlankodik körülötte egy apapótlék pszichiáter és egy jó partinak tűnő kérő.

A The Babadookhoz hasonlóan itt is egy halálos kimenetelű autóbaleset kezdőpont, amely után az egyre labilisabb elmeállapotú özvegy félreeső házikójukban magára marad mozgásképtelen mostohafiával, de a többértelmű klausztrofób téboly színrevitele helyett a Bezárva inkább az egyszerűbb megoldások felé húz, idővel lazítva a szívszorító anyaportrén, végül pedig menthetetlenül átadva a teret a fantáziátlan kergetőzésnek. Bár a külvilágtól elzárt otthonban zajló csiki-csukival Farren Blackburn filmje megfeneklik az ezerszer látott ijesztgetések szintjén, a pubertáskori gyereknevelés kínjainak felidézésével olykor mégis szert tesz némi egyediségre. A bezárva/kizárva érzelmi elidegenedésre utaló szójátékától az „egész nap a gép előtt ül” tapasztalatának morbid újragondolásáig a Bezárva könnyedén kiteszi az egyenlőségjelet a kamaszkori szülő-gyerek konfliktusok és a szűk térben játszódó horror közé: hiszen mindkettő azzal kezdődik: „mintha egy idegen lenne a házamban”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13009