KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bővérű nővérek

Kovács Patrik

The Little Hours – amerikai–kanadai, 2017. Rendezte: Jeff Baena. Szereplők: Alison Brie, Dave Franco, Kate Micucci. Forgalmazó: Bontonfilm. 90 perc.

 

Boccaccio beájulna: a Bővérű nővérek című komédia a Dekameron egyik rövid elbeszélésének kötetlen és szabados adaptációja, ráadásul korábbi társdarabjaival (Szűzlányok ajándéka, Király!) egyetemben pusztán művi díszletként használja a középkori miliőt. Olyan elidegenített közegként, melyben ügyetlenül csetlenek-botlanak a nagyon is modern, korunkbeli hősök. Jeff Baena direktor ennek megfelelően messzire rugaszkodik az itáliai mester novellisztikájától: a kalandvágyó szolgálófiú (Dave Franco) és a szexuálisan túlfűtött apácák (Alison Brie, Aubrey Plaza és Kate Micucci) pajzán macska-egér harcát vulgáris nyelvezettel és merész altesti poénokkal igyekszik intim közelségbe hozni, s természetesen nem úszhatjuk meg a rigorózus egyháziakat pellengérre állító csúfondáros élcelődést sem.

Ám míg utóbbi semmi újdonsággal nem szolgál a harcedzett nézőnek, addig előbbiek képtelenek elleplezni a forgatókönyvet jellemző súlyos problémákat. Ugyanis az eredeti Boccaccio-novella, bármily bájos és szórakoztató is, egymagában nem tudná kitölteni a nagyjátékfilmes kereteket, a szkriptet is jegyző Baena pedig megspórolta a fáradságot, hogy betömje a cselekményben éktelenkedő hézagokat. E terhet színészeire hárította, akiknek bizonyos szituációkat önállóan kellett kitalálniuk, nem is szólva számos improvizált dialógusról. A végeredmény pedig lelombozó: míg a rendező ügyesen építi az expozíciót és fegyelmezetten érleli a konfliktust, addig a bonyodalmak beköszönte egészen új helyzetet szül. A második játékrésztől kezdve a hanyagul összeillesztett jelenetek ragasztóanyaga immáron a vak spontaneitás, s annyi képtelen ötlet (a nővérek növényi drogot fogyasztanak, egy erdei boszorkányrituálé közepébe csöppennek, s végül ujjat húznak a látogatóba érkező püspökkel) követi egymást, hogy úgy tetszhet, a ledér szerelmeseket mégiscsak révbe juttató végjáték is csak egy közülük.

Egyedül színészfronton nem okoz csalódást a Bővérű nővérek: a bárdolatlan Fernanda nővért alakító Aubrey Plaza és az egzaltált, de jóravaló Tommasso atyát – a mozi egyetlen rétegzett karakterét – megformáló John C. Reilly egyaránt brillíroznak. Egyéb erényekkel viszont sajnos nem büszkélkedhet Baena hígvelejű szexkomédiája. Boccaccio ennél többet érdemelne.

Extrák: Interjúk és bakiparádé.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13593