KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sleepers – Pokoli lecke

Csejdy András

 

Hatvanas évek, New York, olasz szegénynegyed: négy kölyök éli vászonról ismert mindennapjait, szerény jutalom ellenében postáskodnak a helyi keresztapának, magánszorgalomból hébe-hóba rossz fát tesznek a tűzre, csajoznak, napoznak, kamaszok. A vietnami háborúból a gyászmiséket fogják fel, meg hogy a tévében középosztálybeli egyetemisták hőzöngnek, a templomi prédikációknál többet tanulnak Bobby atyától a flaszteros kosárpályán, és mivel otthonaikban macsóbunkó férfiak szíjjal tartanak rendet, inkább az utcán töltik el az időt. Aztán egy gutameleg délutánon brahiból és gondatlanságból kis híján embert ölnek, amiért, ha rettegve is, vállalniuk kell a következményt: javító-ne velő intézet, fél illetve egy év. A Törless vagy a Legyek ura azért hátborzongató, mert a bezártságban a rettenetet emberkezdemények viszik végbe. A Sleepers rehabilitációs központjában viszont a kisvagányok áldozatok: az erőszak és férfiasság jegyében az egyenrangúakkal csak-csak elboldogulnának, őreik ellen azonban védtelenek. Brutalitásból, megaláztatásból és kiszolgáltatottságból olyan csomagot kapnak ezek a gyerekek, amelyet egész életükben cipelniük kell. De a bosszúszomj makacs dolog: egy bő évtized múlva ketten közülük, csőretöltött, bőrzakós nehézfiúk, összefutnak a főgörény pederaszta kápóval, és üt és ver az igazság órája... „Missed opportunity”, hajtogatja Woody Allen az egyik klasszikusban. Elmellőzött lehetőség, kihagyott ziccer. Pedig sikerülhetett volna. Adott volt hozzá minden, álomszép költségvetés, testes irodalmi alapanyag, ritkaság számba menő sztárparádé, húsba vágó téma, emblematikus életközeg és izgalmas korszak. Csakhát Bary Levinson se nem Scorsese, se nem Coppola, de még csak nem is Ferrara. Azért Fóton vagy Tökölön levetíttetném.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1463