KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Miranda

Jakab Kriszta

 

Frank (John Simm) rezignáltan éli könyvtárosként szürke hétköznapjait, míg egy nap besétál kiskabátban a végzet asszonya, Miranda (Christina Ricci). A megbabonázott fiúnak sikerül a titokzatos idegent randira invitálni, s a következő néhány nap a „csokoládé, cigaretta, kondomok és a dugás” jegyében telik. A tünemény azonban néha nem tűnik őszintének. És lőn: az álom egy pillanat alatt káosszá válik, amikor a lány eltűnik, Frank pedig a nyomába ered. Hamarosan szélhámosok, perverzek világában bolyong, Mirandáról pedig kiderül, hogy korántsem táncosnő, hanem egy perverz multimilliomos dominája és egy ingatlanspekuláns csalimadara is egyben. De vajon melyik lehet az igazi arca? Milyen szerep juthat ebben a zűrzavarban Franknek?

A Mirandát a tavalyi Sundance Filmfesztiválon mutatták be. Rendezője az Emmy-díjas Marc Munden, aki eddig főleg dokumentumfilmeket és tévéjátékokat készített, A hiúság vására című tévéfilmsorozatért pedig BAFTA-díjra jelölték. A film alapötletéül Rob Young (Anglia egyik legprovokatívabb forgatókönyvírója) egy rövid színdarabja szolgált. A szerző által előadott monológ eredetileg ott ért véget, amikor a lány eltűnik; a továbbiakhoz egy akkori titokzatos londoni bűnügy adta az inspirációt.

A világ filmforgalmazói mégsem haraptak a filmre, a hazai forgalmazó talán Christina Ricci rajongótáborában bízik. Mert kétségtelen, a jól fejlett tinilány maga a borzongás mini boszorkánya: ő Wednesday az Addams Familyl, a szőke boszorka Az álmosvölgy legendájából, aki most vörös hétköznapi lányként és fekete végzetasszonyaként próbálkozik.

Nehéz lenne eldönteni, hogy tévedésből pszichothrillernek álcázott romantikus komédiát látunk, vagy ez alkotói koncepció volt. Miranda eltérő személyiségei azonban sajnos inkább emlékeztetnek állandó jelmezcserére, mint egy sokoldalú személyiség megnyilvánulásaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2095