KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

félelem.com

Nedbál Miklós

 

Már várható volt, hogy a filmiparban, s azon belül is a thriller vagy a horror műfajában is megszületik az internet világát behálózó, monitorfüggő és reggel véreres szemekkel ébredő felhasználókat érintő kultuszfilm-gyanús produkció. A félelem.com a „death sales” – mondjuk: a halál jó üzlet – alapigazságára (?) épül: egy sorozatgyilkos élőben, egy honlapon keresztül kínálja portékáját; kamerák előtt kínozza halálra áldozatait. A show alatt az „ennyien látogatták eddig honlapunkat” alatti számláló ekkor gyorsan pörög, a valóságtól már régen elszakadt (l)userek érdeklődve dőlnek hátra foteljukban a monitorra szegezett vörös szemű nyuszis tekintettel.

A filmet jegyző William Malone hamar közel került a horror műfajához: tizenkilenc évesen horror-maszkokat készített, majd Scared of Death című munkájával nem zsebelt be Oscarokat, három évvel később pedig már Klaus Kinskit rendezhette Creature című filmjében. Az elkövetkező években számos népszerű tévéfilmet, illetve sorozatot forgatott, Hollywoodba William Castle klasszikusának feldolgozásával, a Ház a Kísértet-hegyen című horrorral tért vissza 1999-ben. A félelem.com-mal sem hazudtolja meg önmagát: van itt vér, verejték, könnyek. Nemcsak a sorozatgyilkos áldozatai, hanem a honlapját megtekintők is veszélybe kerülnek: negyvennyolc órán belül halál vár rájuk, mialatt legbensőbb félelmeik kísértik őket. A történetben itt-ott akadnak logikai bukfencek, a helyszínek a lelkileg kiürült internet-függők belső világát mutatják. A film vizuális effektjei, egyes részei egy-egy jobban sikerült flash-animációra emlékeztethetnek, de a Marilyn Manson zenéjéhez készült, Sigismondi-klipek is eszünkbe juthatnak. Ezekért érdemes megnézni a filmet. A biztonság kedvéért azonban senki ne látogassa meg azt a bizonyos honlapot. Az óra ketyeg…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2125