KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kínzó mindennapok

Ádám Péter

 

Mielőtt a férfi elmegy hazulról, gondosan bezár ajtót, ablakot. Rosszat sejtünk. Azt hisszük, mániákus őrült tartja fogságban csinos és védtelen áldozatát. Pedig dehogy: a férfi, épp ellenkezőleg, a gyanútlan külvilágot óvja a nő (tulajdon felesége) vérszomjas vágyaitól.

Valamikor mindketten agykutatással foglalkoztak egy kutatólaboratóriumban, de – hogyan, hogyan nem – valami titokzatos kór fertőzte meg a feleségét. A tünet: fékezhetetlen nemi vágy, és szeretkezés közben a partner irgalmatlan szétmarcangolása. A kutatóprogramban egy amerikai orvos is részt vett, ő most nászutasként tér vissza fiatal feleségével Párizsba. Ez a történet másik szála.

Az amerikai kétségbeesetten próbál az időközben eltűnt két munkatárs, a francia orvos és felesége nyomára bukkanni. A franciának, persze, jó oka van, hogy töröltesse magát a nyilvántartásból: a kulcsra zárt házból ki-kiszökő imádott vámpírfeleség átlagosan egy kamionost fogyaszt hetente. (A hulla eltakarításáról a férj gondoskodik.) Közben kiderül: megkapta az amerikai is a titokzatos betegséget. Baljós felismerés, ha történetesen nászutas az ember...

A film kis költségvetéssel és jellegtelen helyszíneken forgatott minimáltörténet, néhány ötlettel és szándékosan semmitmondó dialógussal. A rendezőnő kínosan vigyáz, hogy a látvány ne sokkoljon: a kamera gyakran fényképezi testközelből az üzekedő párokat, és a véres jelenetek közben illedelmesen elsötétül a vetítővászon, csak jajveszékelést és halálhörgést hallani.

Utolsó kép: az amerikai orvos – aki a szálloda takarítónőjével ez egyszer engedett a gyilkos késztetésnek – a zuhany alatt már lemosta magáról a vért, amikor benyit a gyanakvó feleség. Az egészben az a legbosszantóbb, hogy a film pontosan ott ér véget, ahol az igazi izgalom végre elkezdődne...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2246