KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Reménytelen gyilkosok

Bikácsy Gergely

 

Nyugat-Európa alulnézetbõl: prostituált kis vietnami lány, nagydarab fekete haiti utcai zenész, meg két kétes foglalkozású jóbarát, egy horvát és egy grúz. A két utóbbi kezdõ bérgyilkos, van egy portugál barátnõjük: õ sem felsõbb leányiskolát végzett. Mannheimben élnek, bár inkább vegetálnak. E háttér-helyszín olyan, mint minden európai iparváros hátsó kijárata: én e filmbõl csak csúfságát látom, úgy gondolom, a szereplõk is. Haldoklik a horvát bérgyilkos anyukája. A grúznak kellene megölnie jópénzért valakit, de fél, leissza magát, eltéveszti a célszemélyt, feladja. Véletlenül italt tölt a vietnami lány apukájának hamvait rejtõ szép kis hamvvederbe, s fenékig issza. Saját kérésére megöli a hosszan haldokló anyukát. Balfék bérgyilkosaink most a böhöm haitit bíznák meg a gyilokmunka elvégzésével, de az inkább önmagából áldoz fel valamit: kiveteti az egyik veséjét, hogy Ausztráliába mehessen vietnámi szerelmével. Így búcsúzunk tõlük. Talán mégis maradnak majd, és vegetálnak tovább; élnek, míg meg nem halnak.

Hideg német táj bolondos grúz ecsettel – nem a legrosszabb ötvözet. Ebben a hideg tájban melegszívû és elbutult figurák botladoznak: csak természetes, hogy egyikük sem német, még a meggyilkolandó célszemély is orosz emigráns. Felelõtlenség, sodródó hajlam, bizonytalanság, bánatosan idétlen tehetetlenség bénítja õket, inkább kótyagos áldozatok, mint szépjövõjû gyilkosok. Vetítés közben csak természetes, hogy Joszelianira gondolunk, s bizonyára rá gondolt a grúz rendezõ is. Világa kevésbé rokonszenves, mint a mesteré: sötétlõen szennyes benne az élet, hõsei legyintve és tunyán poshadnak bele; a környezet csúfabb, itt semmiféle igazi líra nem foganhat meg, még anti-líra is alig. A szereplõk nemcsak gyilkolni, de gondolkodni képtelennek látszanak, varázsuk csekélyebb, mint boltozatos butaságuk és életképtelenségük. Az ennek a szellemes és olykor még eredetiséget sem nélkülözõ filmnek a gyengesége, hogy mind a filmbeli figurák, mind az õket játszó színészek eléggé halványak – a vietnami lány karcos rajzú alakja, riasztó sorsa marad meg bennünk legtovább, a film igényes fekete humora is az õ jeleneteiben csendül erõsen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2430