KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Beszélgetés egy nyolcévessel

Potter, a nagy varázsló

Gelencsér Gábor

Harry varázslóiskolája Óz képzeletvilágával mérkőzik.

 

– Mennyire hasonlítottak a szereplők a filmben arra, ahogy olvasás közben elképzelted őket?

– A legtöbb szereplő olyan, mint a könyvben. A könyv mégis jobban tetszett, mert a könyvnél saját fantáziánkkal képzeljük el, milyenek a szereplők, a filmen pedig még látjuk is őket. A film félelmetesebb volt, mint ahogy én a könyvet elképzeltem.

– Ha újraolvasod a könyvet, milyennek fogod látni a szereplőket?

– Megpróbálom úgy elképzelni, mint amikor olvastam a könyvet. Mert a film sokkal másabb, mint a könyv. A filmben nem a mi képzeletünket, hanem mások képzeletét látjuk. És amit mi képzelünk el, az jobban tetszik.

– Mihez volna nagyobb kedved: újranézni vagy újraolvasni a Harry Pottert?

– Inkább újraolvasnám, vagy felváltva csinálnám: egy nap olvasom, másik nap nézem, egy nap olvasom, másik nap nézem…

– Mit tanultál a történetből?

– Azt tanultam, hogy a Harry Potter a jó és a rossz örök harcáról szól, hogy a rossz folyton el akarja pusztítani a jót. És hát sokszor győz a gonosz, de szerencsére minden résznek a végén a jó győz, vagyis Harry Potterék. Nem is szeretném, ha egyetlen kötetben is győzne a gonosz varázsló, Voldemort.

– Harryt azonban varázseszközök segítik, míg minket a valóságban a jó győzelméhez nem segít semmi ilyesmi. Ezek szerint csak a mesékben győzhet a jó?

– Szerintem a valóságban is győzhet. Nem kell mindenképpen varázspálcákkal, varázsseprűkkel győzni, csak ki kell harcolni, hogy minél többen legyenek a jók.

– Milyen más mesét ismersz, ahol különböző varázslatok segítik a jó győzelmét?

– Ilyen például az Óz, a nagy varázsló.

– Honnan van Óz és honnan Potter varázsereje?

– Potter anyja és apja is varázsló volt. Óz viszont csak álcázza magát, neki a varázslás a munkája, ő cirkuszos. Az ő varázslatait csak az álmok birodalmában képzeli el Dorka, nem pedig a valóságban.

– Van különbség Harry és Dorka között?

– Hát van egy-két különbség. Például az, hogy Harry rosszul érzi magát a nevelőszüleinél, akik mindig csak rosszat akarnak neki. Ő pedig azt gondolja, hogy inkább utcagyereknek is kiáll, csak ne éljen ővelük. Dorka viszont jól él Kansasben, szereti a nénikéjét, a kutyáját, a bácsikáját, a fiúkat a farmon.

– Akkor miért menekülnek el mind a ketten az emberektől a varázslat vagy a képzelet birodalmába?

– Dorka nem akar elmenekülni, ő inkább vissza szeretne jutni oda, ahonnan jött. Hiába olyan szép Smaragdváros, mégis haza szeretne menni az otthonába. Harry Potter pedig inkább meg szeretne szabadulni a nevelőszüleitől. Ő semmi áron nem menne haza még a nyári szünetben sem, mivel a varázslóiskolában vannak a barátai, ott érzi jól magát.

– Mi a fontos Dorka, s mi Harry számára?

– Harry számára az a fontos, hogy eljusson a saját világába, a varázslókhoz, és ne az emberekkel éljen, akik rosszul bánnak vele. Dorka pedig azt akarja elérni, hogy visszamenjen a hazájába.

– Kinek van könnyebb dolga, melyikük a nagyobb hős?

– Szerintem Harry küzdelmei nehezebbek, de mivel ő varázsló, ő könnyebben tud győzni. De Dorka is hős, azt nem mondom, hogy gyáva nyúl, de ő könnyebben vissza tud menni a mese, a képzelet, az álom világából, mert csak ki kell nyitni a szemét, és már ott van.

– Melyikük kalandjait élnéd át szívesebben?

– Hát nem is tudom… Mind a kettőét át szeretném élni. Ha tudom, hogy én győzök, akkor talán inkább a Harry Potterét.

– S melyikre volna inkább esélyed?

– Szerintem nekem, embernek Dorka kalandjait könnyebb volna megcsinálnom, mint hogy felüljek a 9 és ¾-ik vágányon a vonatra, és elrobogjak Roxfortba.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 32-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2448