KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sivatagi cápák

Mátyás Péter

 

A Sivatagi cápák cselekménye 1991 márciusában, az Öböl-háború végén kezdődik. Négy amerikai katona egy iraki hadifogolynál talált térkép segítségével nekivág a sivatagnak, hogy felkutassa a titkos bunkerban őrzött, kuvaitiaktól elrabolt aranyrudakat. Útjuk során szembesülnek a háború okozta pusztítással, a Szaddam Husszein vezette vérengző hadsereg brutalitásával. A mindenre elszánt vagányokból az élmények hatására a közösségért felelősséget vállaló emberek lesznek. Küldetéstudatuk kettős: meg akarják váltani az ártatlan polgári lakosságot szenvedéseitől, önmagukat pedig rosszabbik, önző és pénzhajhászó énjüktől. Bibliai allúzióink lehetnek, melyeket a film eredeti címe (Háromkirályok) is alátámaszthat. Valójában az egész nem több egy Indiana Jones-történetnél, ami azonban nélkülözi Spielberg könnyedségét és eleganciáját. Helyette unalmas erkölcsi prédikációkkal és közhelyekbe fulladó filozofálgatásokkal terhelik a nézőt. Az a jelenet pedig, amelyben a fogoly amerikai katona könnyes szemmel emlékezik otthon maradt feleségére és gyermekére, mialatt megkínzója, a családja elvesztése miatt szadistává lett arab elégtételt vesz sérelmeiért – gondolatilag és érzelmileg is egyaránt visszataszító.

A filmet az amerikai bemutató után a kritikusok a MASH-hez és A 22-es csapdájához hasonlították. A nyilvánvaló reminiszcenciákon túl, mint a szenzációra éhes televíziós stáb felbukkanása (Apokalipszis, most) vagy az életformát meghatározó értékek hangsúlyozása (MASH), az összehasonlítás sajnos nem állja ki a próbát. Igaz, a legjobb pillanatokat most is a fenti művekre jellemző irónia távolságteremtő ereje adja. Az első kockákon a védtelen irakit leterítő, ujjongó harcos vagy a fogságba esésének koordinátáit mobiltelefonon megadó férfi szerepeltetése egy egészségesebb szellemiség lehetőségét jelenthetnék. Ám a vásznat gyorsan beteríti a sivatagi szélben lobogó csillagos-sávos zászló látványa, a sematikus ellenségkép árnyékában büszkén kidomboríthatjuk patriotizmustól dagadó mellkasunkat, miközben hőseink átvezetik kiválasztott népüket az Ígéret földjére. Akiknek még nem homályosult el a tekintete, azok joggal kérdezhetik: ha Irakban készülne egy ilyen színvonalú háborús propagandafilm, azt hány Multiplex játszaná?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2844